megint...

megint süt a nap, csalogatnak az utcai padok, de már félve ülök rájuk, legalábbis félek hátradőlni és lecsukni a szemem

nehogy megint riadalmat keltsek vele

pedig egyre nehezebben is vonszolom magam

muszáj ledőlnöm kicsit  (kicsiket)  a díványra ,,, muszáj ledőlnöm, visszahangzik bennem, ahogy anyu mondta, mondogatta...

mondta egy párszor, különösebb rosszulléte nélkül is

nem is nagyon értettem, mi van...

hát most már tudom, így érezhette magát.....

sehogy

2019. febr 17. 20, 45