kutyából...

az étteremben ma a mellettem levő asztalnál ült az a lány, aki felsős korában megkérdezte az én 8 éves kislányomtól a zeneiskolában, csak úgy ukkmukkfukk, derült égből villámcsapás, hogy mit tud Auschwitzól

a férjével és a kislányával  jöttek; a férje szinte lágyan kedves hangon mondta hogy csak maradjon nyugodtan az asztaluk mellett levő széken a kabátom, ami aztán csak elvettem, hadd legyen több helye a kislánynak, aki a rajzsarokból szaladt vissza az asztalhoz a pincérrel közölni hogy ő nem kér külön ebédet, hanem az anyujáéból fog enni.Az anya pillantásáról inkább nem beszélek....

azt hiszem erre mondják: kutyából nem lesz szalonna

ebéd végén a leszedő pincérnek odaszól a kislány: nagyon finom volt az ebéd

a pincérlány reflexszerűen mosolyog: nagyon örülök neki - mondja

az anya szeme se rebben

a kabátolásnál az apa segít a kislánynak

csendben haladnak el előttem kifelé

az apa kedvesen ideköszön: viszontlátásra

(hát őt meg a kislányt szívesen látnám legközelebb is...)