lesüppedek az étterem kanapészerű helyére, a kabátom, sapkám, sálam mellé, és eszegetek, levest (félig otthagyom, szörnyűsűrú a ragú, mindenhol máshogy csinálják és nem tudom megjegyezni, hol milyen, én a húslevesszerű átlátszóságokat kedvelem, nem ezt a tejszínes maszlagot) a második már jobb: sült krumpli, rántott karfiol. meg sajt, mindent meg is eszek, a pohár csapvizet is kiiszom, (vajon mennyi arzénnal?) jön a pincér, kérek kávét?, gondolkodom, de inkább nem , mert ma délelőtt már kettőt is ittam, pedig szoktam, ebéd után, hogy legyen erőm el is menni.... de a képtárvezetés után annyira csalogatott a kávé is..hozzon még egy pohár vizet? kérdi, látván a teljesen üres poharamat, kicsit később, ne (csak még ücsörgök egy kicsit (nyomogatva a mobilom azt itteni wifire) szabadkozom, mondja tessék csak egész nyugodtan, de mégis csak kikészítem a pénzt, és kezdek kászálódni, ki is hozza az asztalomhoz a számlát, pedig nem szokás itt
mondom, hogy milyen nehezen mozgok, azt mondja mosolyogva látja is....
az idö (a szokásos érv) (mármint az időjárás, de én nem gondolom hogy az idő a hibás )
teljesen kiszámíthatatlanul hullámzik nálam ez az aktív-passzív dolog (gondolom, a vérnyomásommal analóg) s sokszor nappal is elálmosodom, éjjel meg nem alszom...
hát igen, nem korfüggő - így ő
dehogynem! jut eszembe míg felveszem magamra nagynehezen a kabátom...
fiatalkoromban nagyon is friss voltam, aludtam, amíg, amennyit lehetett, és aztán egész nap friss (legalább is így emlékszem)
de hol van az már?
ma el se indulok ebédelni, így a legegyszerűbb! :) a konyha közelebb van....) s ücsörgök kedvemre, korlátlan ideig....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése