nagynagynéném esküvöje...

nagynéném özv Grosz Jenőné Bárány Erzsébet, már így ismertem (mert ismertem egész 19 éves koromig!)  : a férje meghalt az első világháborúban, és kislányát is elvesztette 15 évesen fertőző agyhártyagyulladás következtében, mit egy osztálytársnőjétől kapott el, akit korrepetált. Tragikus sors. (én sokat köszönhetek neki, nagyanyám helyett nagyanyám volt,(ő , a náővére: Bárány Mariska, mikor négy éves voltam meghalt és a deportálásból is betegen jött haza) mindig helytállt , segített, ha szükség volt rá)

és most előbukkant az arcanum oldalain az esküvői értesítése:(még mindenek előtt):

1911 május 6-án, 16-ról

lám ő is olt fiatal és "kedves" és Erzsike....

a rövid hírből kiderülnek egyéb adatok is (eddig számomra ismeretlenek, hogy) dédapám Bárány Salamon főpénztárnok volt

Erzsi néni hősi halált halt férje pedig Makón(!) a munkásbiztosító pénztár igazgatója (nem semmi)

és egy nagyon szomorúan elgondolkodtató tény: 1911-ben esküdnek, az első világháború 3 év múlva tör ki, ami elpusztította az ifjú férjet és apát!

Szegeden több emléktábla is őrzi emlékét (a régi zsinagógánál és a hősök kapujánál is láttam: Grósz Jenőt, mindig megállok előtte)

*******
ja és a házassági anyakönyvi kivonatot ismét percek alatt meg tudtuk szerezni a szegedi levéltárból, a makóiba:

és itthon egy mély fiókban  találtam a régi képek közt egy ütött-kopott képet, azt hiszem az esküvőjükről (vagy annak a környékéről)

süt a Nap!

Süt a Nap! - nincs ennél nagyobb hír( jut eszembe Babits Ősz van-ját parafrazálva:) mert ez sokkal nagyobb hír szerintem mint az őszé...a napsütés) éltet, melegít, felpezsdít...

kiülök megint egy napsütötte padra.

s nem gondolok semmire, csak ami jön, és csupa jó gondolatnak kell jönnie, ha süt a Nap:)

dédanyám halála

ismét bővült egy(két) adattal a családfánk

van egy újságcikk apai nagyanyám anyukájának haláláról, ő Morgenstern Julia v Julianna (róla vagyok elnevezve - s ráadásul én is ilyen bizonytalanul kettős identitással használom e nevet))

a Budapesti naplóban a gyászjelentés 1903.május 29-én jelent meg:

arra emlékeztem, hogy nagyanyám lakcíme akkoriban ,.a hetedik kerületben volt, i(nnen ment férjhez is,Kertész u 46, alól), reméltem hogy dédanyámé is

tehát egyszerűen kikerestük a 7. kerület polgári anyakönyvében a halálesetekről szóló részt

furcsállom, hogy dédanyám anyjának (ükanyámnak), a vezetéknevét nem ismerték , csak az utónév szerepel Rozália....

de azt örömmel konstatálom, hogy lám apai ükapám utóneve is bibliai: Ábrahám (mint legutóbb anyai ágon a Mózes)

de azt se értem , hogy szegény dédnagyanyám 55 évesen hosszas szenvedés után hal meg az újság szerint,, azaz az anyakönyv szerint idült veselob-ban(?),, holott mindig űgy beszéltek róla, mint aki belépett a konyhába, felsikoltott és holtan esett össze

persze lehet, hogy így is történt

mert az stimmel, ami az újsághírben is áll, hogy"jószívűsége miatt nagyrabecsülték" s azoknak szokott meghasadni a szívük.......

öregidő

szóval kis szaksegítséggel megállapíthatom magam (magam is), hogy minden, mi nem tetszik bennem az öregség következménye

illetve azé, hogy nem tudom elfogadni öreg énemet...

igen még kimondani is sok hogy 77.

ez azért járhat némi elváltozásokkal (kívül-.belül)

de annál inkább mozogjak, hogy megtörjem az ördögi kört!

tud valaki jóga oktatásról vagy a pilatesről valamit ...?

a szegedi zsidó templom avatása

1903. május 19. ...a nagy napról oldalakat lehet olvasni a Szeged és vidékében, ahol előugrott dédapám Löwinger Salamon neve, mint aki jelen volt az avatás esti lakomáján (is) , az áldomásosztáson... (egyáltalán igy találtam erre a fontos cikkre)

(így bukkantam erre a jelentékeny cikkre, hogy őt kerestem,,,mindig mást talál az ember, mint amit keres, de az a fő hogy mindig talál valamit, üres kézzel még nem jöttem haza a levéltárból, most még  az anyai ágú ükszülök nevét is megtudhattam s,egy villámgyors szegedi anyakönyvi lekérés révén: Bárány Mózes, és Guttmann Eleonóra már kitörölhetetlenül bővítik családomat)

Óriási esemény volt a zsinagóga avatása 1903 május 19-án , egész várost megmozgató, sót a környéket is, más vidéki nagy varosokat,sőt országhatáron túlra is terjedt a jelenlevők száma...

Mondhatni hogy az egész város ünnepe volt,,,,

a makói főrabbi: dr Kecskeméti Ármin beszélt, mondott "áhítatos" szavakat, a zárókő elhelyezése előtt, :
"Ez a templom a tervező és kidolgozó észnek, a zsidó szívnek kövekben megirt apoteózisa..."

a zárókő egy Jeruzsalemből hozott márvány volt,

többek köt ezt a szöveget is belehelyezték az oltárasztalba:"Mi, Szeged szab. kir. városában élő zsidók gyülekezete adjuk tudtára a késő utódoknak, akik ezt az írásunkat nyugovó helyéről ki fogják emelni, hogy Istennek kedvező kegyelméből a Teremtés 5663. évében, ijjar hó 22-én, azaz 1903 május 19-én uj templomunkat befejezvén, annak zárókövét az oltár asztalába elhelyeztük...."

Eztán díszközgyülést tartottak, 3 év alatt készült el a templom, hangzott itt el...köszönhetően a tagság áldozatkészségének és a tervező Baumhorn Lipótnak (egy gyűrűt adtak át neki a templom aranyművű remekét, emlékül)

beszédek következtek melyek a vallásosság mellett és előtt a hazaszeretetről szóltak, és éltették a hitközségi elnököt meg a főrabbi Löwöt, nekik köszönhető az egység---

délután megtartották a régi templomban az utolsó istentiszteletet (60 év után)

és a tórákkal elindultak az újba

a templomot zsúfolásig megtöltötték a vendégek és a hitközségi tagok

az újság felsorolja a jelenlevőket (csak érdekességképp jegyzem meg, hogy köztük szerepel Tömörkény István iró is)

és folyton orgonaszó (ez azért figyelemreméltó , mert újitás),a főkántor szájából a Söma Jiszroel az Isten egy., közben a tórák körbevivése, és az örökmécses meggyújtása...Löw rabbi magasztos ünnepi beszéde

a főrabbi után a himnuszt énekelte el a kar és az ünnepség ezzel véget  ért

külön fejezet szól az esti lakomáról (ott találtam meg dédapám: Löwinger Salamon  nevét), de a makói Dózsa Samuelét is, Róth Manó üvegfestőét. sőt a pancsovai rabbi nevét is, ami azért emlékezetes helység név nekem, mert 44-ben ott látták Pancsován utoljára munkaszolgálatos apámat (tehát már közel lehettek Magyarországhoz), meg nagykikindai rabbi is jelen volt, ahova evakuálták a szegedi árvíz idején a szegedieket(köztük Bárány Salamont és Ungár Irén dédszüleimet)

a lakomán is áldomásokat mondtak

hálát a királynak, aki "ősi vallásunkat a törvényesen bevett vallások sorba emelte" és szó volt "imádott hazánkról"

"vallásosság és  hazaszeretet "ez volt minden beszéd alapja........ (nem folytatom)

Bárány Mózes ükapám

a dédapám apja
Bárány Mózes
így hívták
semmi mást
nem tudok róla
csak ezt
de biztosan

a levéltárban mondták
s szegedről
el is küldték az
anyakönyvet hozzá
ott áll

dédapám
Bárány Salamon
felesége Ungár Irén
1924 november 18-.án
80 éves korában
este  6 kor elment
végelgyengülésben

és apja neve Bárány Mózes
anyjáé Guttmann Eleonóra
tele vagyunk jóemberekkel
évszázadok óta
apai ágon is...

de hogy menjek most  tovább
mondd meg hekem
vezetnél Mózesem
ősapám?

ki volt apád
s anyád?

elakadásaim

felmenőim kutatom, kutatnám, de elakadok dédapai, (újonnan ükapai magasságokban...

sajnos a zsidó (hivatalosan"izraelita" anyakönyvek nagyon hiányosan vannak meg...)

apai ágon dédapáig jutottam  ő Carl Gutmann névre hallgatott még , s Sátoraljaújhelyen élt (de oda valószínű feljebbről (Kárpátalja)  jött)

felesége Rottenberg Máli (csak így az Amália.. nagyapa születési anyakönyvében... ő túlélte dédapámat, mert fia házassági anyakönyvében úgy szerepel, 1904-ben)

apai nagyanyám apja: Barber Samu , ő lehet, hogy Rákoskereszturon született (legalább is ott van eltemetve, egy újság gyászhíre szerint) (apja: Barber Mózes, anyja Fischer Sarolta)

felesége már 55 évesen meghalt:  Morgenstern Julia (rokona (nagybátyja?) Morgenstern Lajos  nagymama házassági tanúja, nagykállói , jut eszembe nagyapa tanúja Gutmann Henrik meg nyiregyházi)

anyai dédszüleim... anyai ágon Bárány Sámuel, felesége Ungár Irén, ők tősgyökeres szegedieknek tűnnek, nem b s bonyhádi

apai ágon dédapa: Löwinger Sámuel szegedi, de Bácsmartonosról jöttek... illetve (most találtam meg szintén egy korabeli lapban) Szabadkán volt az esküvőjük

Rosenfeld Jozefával...(Ő Bajára ment meghalni 89 évesen

akinek édesapja (első ükapa!) ? Rosenfeld Lajos még jelen volt 92 évesen lánya  szegedi aranylakodalmán.. 1903-ban

és itt elakadtam

azt hiszem Szabadkán, ill. Sátoraljaújhelyen kéne tovább kutatnom

(hát  jól összetalálkoztunk, hogy én lehessek, a z ország(már nem is az) két legtávolabbi pontjából elindulva.... (mint ama híres orosz viccben? hogy születhettem meg én, ha te apa moszvai  , anya leningrádi?)

anyai (apai ágú) dédszülőkről (Löwingerek) vannak fotóim ( olajfestmények is), de a többiekről semmi..., (már nem)

azt se tudom, hogy nézhettek ki ők....!

s akiknek még a nevét se tudom....

ködbe vesznek.

aki a lábával irt szöveget a zenére

új lapok jöttek elő az arcanumon

a nagybátyámról a színházi lapokban rengeteg szöveget és képet találtam

mind az elragadtatás hangján ir róla, sajnos az álló képek nem tudják visszaadni mindazt amit mozgásművészetéről áradoznak

pl. a Film Színház Irodalomban  1943. február 12-én  (mellesleg épphogy egy hónapos múltam)

"Nemcsak reánk de a közönségre is a meglepetés erejével hatott Gonda Lászlónak rendkívül érdekes táncszáma... Akik erről a fiatalemberről hallottak már, és nem tudják róla, hogy európai hírnevű táncművész...

..
G o n d a  L á s z l ó  m i n d e n e k e l ő t t  H a r a l d  K r e u t z b e r g e t   j u t t a t j a   e s z ü n k b e   s   h a c s a k    h o m á l y o s   k é p z e l e t e i n k  i s   v a n n a k   a   h a j ­d a n i    c á r i    o r o s z  b a l e t t r ő l , m é g i s   r ö g t ö n  u t á n a  a  N i z  i n s z k y n é v  v i l l a n  a z  e s z m é l e t ü n k b e   s  t a l á n  a  m a g y a r o k   k ö z ü lM i l lo s  A u r é l . . . M ű v é s z e t é t   ú g y  t u d n ó k  l e g j e l l e m ­z ő b b e n , m i n t e g y  i l l u s z t r á l v a   m e g m a g y a r á z n i , h o g y  a z t   m o n d j u k  r ó l a : a  l á-b á v a l » ír« szöveget a zenére. M e r t  m i n ­d e n  e g y e s  t a k t u s ­n a k  m e g v a n    a  m a ­g a   t á n c s z ö v e g e  a  f a n t á z i á j á b a n ; h a  a  d a l l a m  d r á m a i , G o n -d a   d r á m a i   t á n c g e s z ­t u s s a l  f e s t i  a l á , h a  a  d a l i a m  j á t s z i , a  t á n c o s  o d a f ö n n  á t ­v á l t o z i k  H a r l e q u i n -n é , a k i   l e l k i l e g  é s  t e s t i l e g  e g y a r á n t   k i f e j e z i   a z t , a m i t   a  m u z s i k a   d i k t  a l   m i n t   t á n c o s   a   l e l k i  é r t e ­l e m b e n   v e t t   á b r á ­z o l ó m ű v é s z , a k i   a  f ü l n e k   e g y   k ü l ö n   i n t e l l i g e n c i á j á v a l   a  l á b a i n   é s   m o z d u l a ­t a i n   k e r e s z t ü l   v e ­t í t i   r ö g t ö n   a z t ,   a m i t   b a l l . S z ó v a l:  n e m   m i n d e n n a p i   m ű v é s z e t   a z , a m i t   c s i n á l . . . "

 1943. 03. 05. ugyancsak Film Színház Irodalomban:

1943 november 12. Színház:

ne feledjük a dátumot!

és a felszabadulás után ,saját szinházban  (de Operát emlegetnek lába alá!) :

Szinház 1945 07 12

"..szenzáció Gonda László szereplése .Gonda azok közé a ritka (nálunk különösen ritka) tácosok közé tartozik akiknél nem a zene van a táncért, mint valami szükséges kellék vagy diszlet, hanem a tánc a zenéből fakad, a zenéből árad, mint virágból az illat Nincs egyetlen mozdulata, amely ne pontosan azt fejezné ki, amit a zene mondani akar, technikája annyira nem öncélú, hogy szinte észre sem lehet venni, mintha ez a technika nem is a test, hanem a lélek dolga volna, mint maga a zene, Szeretnénk, ha Gonda egyszer eltáncolná Sztravinszkij "Tűzmadar"-át,vagy Debussy Egy faun délutánját, akár a Royal Varietében, akár az Operaházban:"


Színház 1945 09 05




pár nap múlva már el is vették a Royal Revűszinházát ahol igazgató volt....

még csinált egy filmet (Hazugság nélkül( (Gertler Viktor rendezte, Básti, Latabár, Somlay szerepeltek még benne...)

aztán VISSZAment külföldre.... továbbtáncolni

ott is irhattak róluk (táncosnő partnerével és feleségével)  szépeket, de azt már nem találhatom meg az arcanumon...(volt egy vagy két albumuk,  amik be , beragasztották, de észrevették, hogy évről évre életük alkonyán egyre érdektelenebbül  nézték

sic tranzit gloria mundi

akkor kezdj el élni

...akkor kezdj el élni! - közli velem félreérthetetlen egyértelműséggel, erőteljesen....

Igen, jól értettem a 77. éves fejemmel. sőt, annál inkább...

Ha a halált sejted, akkor "kezdj el élni".!

Jó. Majd holnap elkezdem.

De addig hadd pihenjem ki az elmúlt 76 évem fáradalmait.

biztatások

"KÖZKINCSÜNK  D.K. (95)

ZENÉT  HALLGAT, OLVAS

     GYÓGYTORNA

ÉS IRJA A VISSZAEMLÉKEZÉSEIT"

Ez a szöveg áll a Lukács uszoda faliújságján, mit egy blog jóvoltából tudhatok...

D.K.-t nagyon nagyra tartom, munkásságát, előadásait, (tényleg "közkincs"!)és kíváncsian várom az emlékezéseit, amit ír...

de közben azért arra is gondolok, merészelek gondolni

hogy lám kb nekem is ez egy kedvemre való napirend lehetne (kivéve a gyógytornát, ami kéne ugyan, de elhanyagolom)

de ez lehetne azért  az én napi programom  is, az elhanyagolható korkulönbséggel, 76 évesen;  is, mert a 76 már közelebb van a 80-hoz,kerekítve annyi, s 80 után jön a 90:), no persze azt meg is kéne érni, de tegnap találtam az újságban egy adalékot arra, hogy a dédszüleim aranylakodalmán jelen volt a feleség 92 éves édesapja is! Hát nem biztató, ükapám matuzsalemi kora?

anyasirás

20 éves korában azt mondta
elég a gyerekkorból
már rég felnőttem
szakítok mindennel
ami a múlthoz kötne

és hátrahagyta kis szobáját
a gyermekjátékokkal,
mesekönyvekkel
rajzaival, verseivel,
kis titoknaplóival,
dalaival, dalszövegeivel is
ja meg még a bizsuk és a gyöngyök

néha kezembe akadnak
és olyankor elszomorodom

mert elhagyott
velük engem is

de azt mondják
örüljek inkább -

mert ez a dolgok
rendje

2019 febr 21 20,45

az összes többi nap,,,

azt hiszem Nádas monogfáriaírója (tehát jó ismerője) nyilatkozta valahol, hogy Nádas szerint "a létezés tragikus". Az. Hát akkor mit noszogatjuk egymást az optimizmus felé. Ja, mert hogy csak ezzel a hazugsággal lehet elkerülni a szomorúságba zuhanást. Nade valami olyat is r, hogy többször kifejtette, hogy jobb lett volna meg se születni?! Na azt már nem, akkor inkább Snoopyal tartok, akinek bölcsességét tegnap reggel osztotta meg velem  valaki:

egy nap meghalunk.

de az összes többin élünk! (Snoopy)

Szóval én is Snoopyval tartva? az életet választom inkább! :) s Az összes többi napot!(pedig a kutyáknak, szegényeknek  jóval kevesebb az "összes többi nap" ami adatott)

lemaradás

elrohantak mellettem az évek
s már nem tudok rohanni velük
lemaradok, félek
végleg


2019. 02.22.23,45

korlátozottság

rossz ez a kötöttség, mozgáskorlátozottság.

mondogattam én, amikor csak úgy röpködtem Pestre, hogy lesz ez még másképp, most még birom
(s olykor le is akartak beszélni róla)

azért remélem nem végleges, és ha lekerülnek a téli göncök rólam, akkor tán könnyebb lesz mozognom is

vagy ki tudja, ha  a hanyatlás fokozatos, nincs visszaút

először is ki kell deríteni az ok(ok)at, aztán talán valamit lehet rajta segíteni...

valamit... talán

febr 19 este

a csoda

annyira törékeny az ember

hogy inkább az a  csoda hogy él

mert bármikor meg is halhatna

Már az ÉS-t se....

Egyre kevesebb dolgot szeretek. Már az ÉS-t se!

Most is csak azért veszem meg, mert benne van az "irodalom"-ban 3 verssel lányom. 

(Online már megnéztem, Odüsszeus ciklus utolsó darabját kedvcsinálónak be is rakták a Librariuson meg a Literán)

"A versrovatban ebben a számban Lanczkor Gábor és Turi Tímea versei kaptak helyet. Kedvcsinálóul Turi Tímea háromrészes kis Odüsszeusz-ciklusából a záró darabot idézzük:

 

Otthon, édes

 Könnyebb volt, amíg nem volt itthon.
Addig lehetett várni rá, és a várakozás
tagolta az időt: mindig egy nappal tovább.
És most itt van, és nehezebb elfogadni,
hogy úgy hallgat, hogy akár beszélhetne,
hogy a távolság mint mentség, mint magyarázat,
szertefoszlott.
És most itt van. Izzad, eszi a csirkét, köpködi a csontokat,
és közöttünk ott kísért az a számtalan emlék,
külön és közös napjaink minden története,
az állhatatosság, a kiállhatatlanság
és egy friss jelenet: ahogy beront az ajtón,
ahogy artikulálatlanul üvölt a kérőkkel, eszköztelenül,
mint egy hisztis kisgyerek.
Pedig amíg nem volt itt, a fiunk közben felnőtt."

S mikor mondom lányomnak, hogy az ÉS-t se szeretem már, azt mondja semmit se

Tényleg. Egyre kevesebb dolgot szeretek, mit valaha igen

Mi lesz ennek a vége

Ő azt mondja (egyre), hogy túl szigorú vagyok, magamhoz is, csak nehogy eljussak oda, hogy magamat se szeretem

Nodehát nem is szeretem magamat (jut eszembe.) : Legfeljebb csak néha...

(Normális ez? nem  egyre több dolgot kéne szeretni, mint forditva?)

mitől?

A szél cibálja a fákat
Mitől ilyen nyugtalan a természet?

S mitől én...?!....

régi diák régi május elsejék

zsúfolásig tömve a könyvár, alig férek be

emlékszünk-e Makőra, a régire,folytatódnak a diavetitések

most a május elsejék vannak soron

egyetlen egy kép nincs, amit tovább akartam volna fotózni , csak utána döbbenek rá

még el is aludtam közben-közbe

náha egy-egy ismerős arc felvetődik a múltból , de alig felismerhető

a dekoráció és az öltözetük is....

csupa dróton rángatott figurának tűnik , igazi messzeségből

(ki rángatta őket, a történelem?)

de egymásva is mosódnak a képek,semmi elrendezés, sorrendiség, de mindegy is

vonulások, tribün (szétszéledés) ezt már nem mutatják be!

febr 21

titkok tudója

anyu nagy titkok tudója volt
pl annak kinek ki az igazi apja
de nagyon diszkréten beszélt
ilyenekről s tudta
én nem adom tovább

csak öreg koromra lettem
szószátyár ,de csak
írásban és név nélkül

engem akkoriban
nem is érdekeltek
az ilyen pletykák

de azért mostanában
el-elgondolkodom
ilyen eseteken ...

furcsa a élet

és eltűnődöm
a géneken
mert azok ahogy
múlik az élet
kiütköznek
letagadhatatlanul

nem lehet becsapni
senkit sem

de szerencsére
a becsapott
érintettek
(kik gyanútlanul
mit sem tudtak)
ezt már
nem érik meg

béke poraikra

bolyongások vissza is

Markos Anna egy fotókiállitással visszabolyongott Makóra... a hagymaházba..hogy eljátsszak kiállításának címével: Bolyongások

kerek és szögletes

istenem milyen kerek a te világod!

csak mi vagyunk benne szögletesek

ismeretlen nagyapáim

egyetlen egy fotó jött elő apai nagyapámról újságok lapjairól az is, az arcanum jóvoltából, s a szöveg a hír ami mellette van: a halála

hát paradoxon ez----

nézem a képet, ami életre keltette, s egyben a hír a haláláról szól

63 évesen halt meg, (bár a cikk "az ismert pesti öreg ügyvéd" ként említi), a fotó nem tudom mikori..

de szép fekete dús haja , szemöldöke, és bajusza domináns rajta

szomorú, mély a tekintete

és nagyon komolynak tűnik

a válla kicsit csapott

szép ing, nyakkendő és zakó van rajta...

ez ami elmondható

és mennyi minden nem
ilyen keveset tudok (hatok) róla

azzal a 90 cikkellyel együtt  is....

nem ismertem, akár a másikat

de róla van több képem, mi velem nőtt, a falon függött... nagybajszú szelíd képe...

és anyu nagyon sokat mesélt róla, mély tisztelettel és szeretettel

kár hogy egyikőjük se várt meg, nem ismerhettem őket....

a másik is 62 évesen halt meg...

(de tán jobb,is, hogy nem élték meg a holokausztot-

igy legalább  hazafias, a közért áldozott érzelmeikben nem lettek megcsúfolva))

a nagy paradoxon

minden elrendeződik
minden kivilágosodik

estére

a Bartók rádió szövegei

a Bartók rádió van beállítva a konyhában(mert ott szól kristálytisztán a zene ), még abból az időből, amikor lányom ott dolgozott kulturális újságíróként, mint szerkesztő riporter, hetente hallhattam az Irodalmi Újságban figyelmes irodalmi riportjait, olykor kritikáit, amúgy meg(főleg klasszikus ) zenéket....ez az irodalmi műsor visszafejlődött ill. el is tűnt, lett helyette ugyan valami Sugó?...hanem feltűnt, hogy egyre többet "dumálnak"(sic)  ebben az amúgy zenei, excluziv rádiban és nagyobb baj, szörnyen szívonaltalanul.Egyrészt csevegéseikkel bulvár célokat szolgálnak,  másrészt a zenei szakemberekkel való beszéd eléggé iszonyú. A magyarság hibádzik sok az országból kiszakadt zenész szájából, de a honiak is borzasztóan beszélnek,

ma délelőtt épp félfüllel azt hallottam hogy Bach magyar származási volt! Hihetetlennek tűnt. A darab lejátszása után visszaközelítettem a Konyhához, hát hallom, hogy többen felháborodva betelefonáltak eme elképzelés miatt,,, mégis csak jól hallottam, Badarságokat beszélnek.

2018 febr 18

"beszélgetéseinkre"

    "bocsáss meg
    nem tudom
    emlékszel-e
    mi sokat
    beszélgettünk
    valamikor,,,"

Beszélgettünk?!
No igen, azt is!
Így is lehet mondani
azokat a kísérleteket
amik a meghódításom
övezték

Beszélgetés
milyen különös szó
szép

hogy is feledkezhetnék
meg kapcsolatunk épp
eme vetületéről

Érdekes

Én arra emlékszem
hogy nagyon szótlan voltál
nem épp a szavak embere

Én meg még írásban is
fejtegettem afféle naplóban
mit érzek s miért

Aztán már nem is szóltunk
egymáshoz

Lettek új szerelmeim
igaziak
kikkel nem csak
"beszélgettünk"
Férjhez mentem
te nősültél (kétszer is)
Lett gyerekünk.

Hát most van egy emléked
a mi "beszélgetéseinkről"
Igen, szép ez a szó
arra ami volt

(csak nem egészen igaz)

nagymamám indulatai...

az én jóságos, aranyos nagymamámról hallottam...

hogyha nem kapott a  fagylalt után vizet, kiverte a balhét, hogy triviális legyek, bár ő nagyon előkelő s finom jelenség volt...

azért is szólt rosszallva, egyszer, hogy már idősebb korában ugyan.de feketeszínű kardigánt kapott a fiától ajándékba, ami  szerinte öregítette

node amire mostanában bukkantam , az arcanum jóvoltából, az mindent visz:

egész fiatal korában történt! külföldi zenei tanulmányok után, a német zenekritikusok dicséretein felbuzdulva, dalhangversenyt adott, ami nem tetszett egy itteni kritikusnak, nocsak nagyanyámnak meg nem tetszett ez a kritika és keresetlen szavakkal levelet irt (rózsaszin levélpapíron!)( "nem fogalmazta lágy mollban a levél szövegét, hanem a legerősebb hangon szólalt meg az énekesnő" ) ennek a kritikusnak, aki megmutatván egy büntető bírónak a levelet,, tanácsára, feljelentéssel élt ..nos, nagyanyám hirtelen haragja elmúltán, "a leglágyabb mollban" irt újabb levelet,bocsánatot is kért , így elsimult az ügy....mert a lágy szavak annyira meghatották a kritikust hogy visszavonta a feljelentést... (de megírták a lapok sorra...) (szégyellem , de én jót nevetem a historián,.. bocs, nagymama) 

másrészt olykor heves indulataim genetikai gyökereire bukkantam :)

akkor kellett volna

ahogy mármár rutinosan
beültem a kocsidba
de ahogy háritottad
közelítő mozdulatom
téged ismernek errefelé

hát csak ismeretlenek előtt
lehetnénk boldogok?
hát csak magunkban?
hát boldogság-e ez 
ami nem megosztható

akkor kellett  volna
kiszállnom

örökre

2019 02 17 17,15

megint...

megint süt a nap, csalogatnak az utcai padok, de már félve ülök rájuk, legalábbis félek hátradőlni és lecsukni a szemem

nehogy megint riadalmat keltsek vele

pedig egyre nehezebben is vonszolom magam

muszáj ledőlnöm kicsit  (kicsiket)  a díványra ,,, muszáj ledőlnöm, visszahangzik bennem, ahogy anyu mondta, mondogatta...

mondta egy párszor, különösebb rosszulléte nélkül is

nem is nagyon értettem, mi van...

hát most már tudom, így érezhette magát.....

sehogy

2019. febr 17. 20, 45

folyton harangoznak

folyton harangoznak
de miért?
anyámat idegesítette
immár örökébe léptem

és a fejem is fáj

és egy örömrivallgás
a telefonba
anya vesz könyvet
a legjobb írótól hurrá
unokám boldog
nem is számit más

a harang is elhallgatott

de nem, újrakezdte
nincs megállás..


febr 17 reggel..

harang

megszólal egy hang bennem
kívülről hallom
már minden kívül van
kongok belül üres vagyok

de ki veri azt a dobot
s föl lelkünkben a lelket

harangoznak nekem
s én is harangozok

egyformán szól

kívül és bennem

2019 2 16 du

három plusz egy lány

három lány ül a mellettem levő padon, gyéren süt ránk a nap (az övékre se jobban)

diákok lehetnek erasmus programról beszélnek, szépen, nyugodtan, szolidan, az öltözékük is az, fekete.jellegtelen, rendes

befut egy harmadik, piros kabátban, más árnyalati piros hátizsákban, félvállán, testhez álló tarka nadrágban, bojtos sapkában, csapzott hajjal alóla...

már csak akkor veszem észre, mikor harsogja is, hogy a tanárnő arra kérte, hogy úgy vásároljon, pelenkát, hogy képzelje el hogy van egy egy-másfél éves gyereke

na ettől aztán kiborult, hogy  hogy képzel ilyet, még hogy szerepjáték így meg úgy... (a tanár mondta, a vizsgán s így feleltetik  nem számított)

bedugta a fülét valami zenehallgató micsodával, ebből már láthatta volna, hogy valami nem stimmel

de hát hülye!,,,így  úgy  amúgy, szidta mint a bokrot

na ennek se tanítanék semmit se

(egyébként a nagyapám alapította  (kereskedelmi) iskolából jött ki,,,hm)

elviharzott szerencsére az egyik lánnyal... nyugalom lett nyomában, a két lány beszélgetett tovább higgadtan....

én meg eljöttem, mert teljesen hideg, naptalan idő lett


02 15 16,30

...hol nem volt

meddig emlékeznek ránk, 
tán egy max 2 vagy 3 generáció
igen, a mama, anya ezt mondta
valamikor régen...
bologatnak s nevetgélnek
olyan hamar
mintha nem is lett volna
pár éve a temetés, a gyász
megszokják a hiányt
nemsoká már csak egy mese
hol volt hol nem volt
volt egyszer
és igen :hol nem volt

s már nem is lesz sosem....

unokaidő!

mikor hallom unokám hangját a háttérben a telefonban, mindig elelhallgatok, ne mulasszak el egy másodpercet se a hangjából (meg hogy az anyja tudjon figyelni rá, mert az nagyon fontos                     

beszél, csacsog...

néha hozzám is kifejezetten, és olyankor nem is akarja engedni, hogy "kikapcsoljam" a mobilt

bár én nem is akarom, annyira élvezem, ahogy beszél! akármit is mond...

tulajdonképpen sokkal több időt kellene eltöltenem a társaságában, hónapok esnek ki, s mikor újra látom, mindig egy egész más (nagyobb, felnőttesebb) gyerekkel találkozom

örökre visszahozhatatlan időket ejtek ki...

ezen változtatni kell!

(mit tudom én, egyáltalán  mennyit lehetek még vele! Mennyit engedne a sors. Hát legalább  azt használjam ki, ami még megadott!)

fricska

olvasom valahol
hogy az emlékeink szépítenek,
megszépítjük a múltunkat
hogy elviselhető legyen...

az életünk

de mivelhogy a jelen
máris múlttá válik
csak a jövőnk
marad csúnya....

igy biza...

móka miki örök

bár a Várkert bazárban októberben a Margó fesztiválon szinte minden programot meghallgattam, néztem, Levente Péterék kimaradtak a kazamatában, mert épp a mellettük levő helyiségben álltam sort dedikáltatni unokámnak azóta már egyik kedvenccé vált varródani kötetét, de amikor kijottem épp egy hangulatos kisétálást kaptam el, a megsúgom önnek a szinház egy ünnep  felemelő dallamára, Levente Péter jött kifelé, és mindenkinek (nekem is) megérintette a kezét afféle finom pacsival...

most Makóra jöttek, igaz hogy nem irodalmi keretben, hanem a házasság hete alkalmából, ráadásul a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége meghívására, lelkiderűgyakorlatot tartani...mint kiderült, de a múltkor már Bőjte Csabánál úgyis bevonódtam, gondoltam, miért is ne... eljöttem...megint  a Korona dísztermébe.... már be volt rendezve a terem, félig megfordítva azaz körbe a székek , körbeülve a pódiumot, amin egy tábla is volt, amikor belépek, felém jön Levente Péter és kezet fog velem, bemutatkozik Levente Péter vagyok kissé elnevettem magam magamban, hogy én ismerem őt (már milyen régen Móka Miki korából, (amúgy egyidősek vagyunk), de erről hallgattam, azt viszont megemlítettem, hogy nem is olyan rég a Várkert Bazárban találkoztunk és ott is kezet fogott velem,. s ezért is jöttem el...én... most---milyen kicsi a világ, de nagy Magyarország... még mondta, hogy úgy üljek, hogy lássam a táblát...

kétszer fél órákat beszéltek a házasságról , főleg az övékről, Levente csapongva , Ildikó összefogottabban,összetartozásról, nehézségekről is, mély emberi kapcsolatukról

meg általában az életről, nehéz helyzeteivel együtt

elhangzott ez a mondat is Levente szájából:a pokol és a mennyország a földön van (nem az égben)
majd meg papi beavatkozásra így  módosult változata: A mennyország ás a pokol a földön kezdődik....

s mindjárt ott az ő célja is, több örömöt okozni

és igaz,  hogy meghalt két fia is, de a lányára összpontosit (immár 3 unokával) , és úgy fogja fel hogy neki nagyon sok gyereke van , többszázezer , akiknek ugyan nem nemző- de édesapja (akár Bőjte Csaba)

a házasság két szerelmes ember nagylelkűségének a művészete  szerintük , amiben mindenki megőrizheti a saját arcát, saját magát

beszélt Ildikó a nagyszülőségről, nagyon figyeltem,mert jókat.(s egy egyezésünkre bukkantam, miszerint ő sose tudja érezni azt a sokat hangoztatott felelőtlen nagyanyai szabadságot, nos  ezzel én is így vagyok, s folyton az önfegyelmére figyel, nem te vagy a szülő, nem te hozod a döntéseket, nem te nevelsz, ne tegyél megjegyzéseket, csak dicsérj, biztass és alkalmazkodj, igen te, az öregebb....legyél elfogadó és derűs, szokd meg, az öregedéssel, hogy helyben maradj, ha indulnál, csendben ha szólnál, s bírj mosolyogni ha könnyeznél,ezt tanulta ő az ö öregjeitől (békességet), mert olyan a jó öreg mint egy lombos fa, aminek jó az árnyékéban meghúzódni...az ő anyukája ilyen volt (28 évig élt megözvegyülése után velük) s az unokát róla nevezte el a lánya (Ilonának, pedig ma nem divatos név )l.Híve is a háromgenerációs családnak  (a vejével is jól jött ki..., meg az unokával...)

voltak eleinte u,n válásponjaik 3-szor is az első 15 évben, a férj szerint, hetente 3 szor, a feleség szerint, de túljutottak rajta, és most azt mondja Döbrentey Ildikó , hogy az utolsó 20 év miatt megérte az első 30

Levente Péter  még az öltözetét elemezte. fehér a gyász, fekete az ünnep színe szerinte, a piros sál meg.. pünkösdi piros...(az is ünnep)

egyébként az előadása  közben is megemlített, kérdezve  kivel is találkozott a várkert bazárban, mert hogy milyen fontos a személyesség, jött egy hölgy , felöltözve,már majdnem be voltunk rendezkedve, nem tudtam ki lehet, és kiderült hogy a várkert bazárban már találkoztunk..stb...stb...elmesélt,,,:)

és a végén jött megint a gyönyörű angol keringő  ("megsúgom önnek a Szinház egy ünnep")  (ha kevés is volt itt a színház,  bár kis ünnep azért volt....és ez gyönyörű levezetése bárminek, és mindenkihez odamentek egy kézérintésre.... mögöttem ült a katolikus pap, mint tisztázódott,s mondta is neki Levente , hogy legyen édes apa , mint Bőjte Csaba (nem nemző apa), és odajött hozzám is, s a kézérintésből  egy finom fordulattal kézcsók is  lett. "Örülök hogy nem csak a Várkertben találkoztunk...."  "én is" ...

és én most még megsúgok valamit önnek:

ez a Levente Péter Móka Miki maradt öregkorra is...legalább is ott bujkál benne!

kutyából...

az étteremben ma a mellettem levő asztalnál ült az a lány, aki felsős korában megkérdezte az én 8 éves kislányomtól a zeneiskolában, csak úgy ukkmukkfukk, derült égből villámcsapás, hogy mit tud Auschwitzól

a férjével és a kislányával  jöttek; a férje szinte lágyan kedves hangon mondta hogy csak maradjon nyugodtan az asztaluk mellett levő széken a kabátom, ami aztán csak elvettem, hadd legyen több helye a kislánynak, aki a rajzsarokból szaladt vissza az asztalhoz a pincérrel közölni hogy ő nem kér külön ebédet, hanem az anyujáéból fog enni.Az anya pillantásáról inkább nem beszélek....

azt hiszem erre mondják: kutyából nem lesz szalonna

ebéd végén a leszedő pincérnek odaszól a kislány: nagyon finom volt az ebéd

a pincérlány reflexszerűen mosolyog: nagyon örülök neki - mondja

az anya szeme se rebben

a kabátolásnál az apa segít a kislánynak

csendben haladnak el előttem kifelé

az apa kedvesen ideköszön: viszontlátásra

(hát őt meg a kislányt szívesen látnám legközelebb is...)

anyám művészete

anyámból lehetett volna festőművész

ha nincs numerus clausus

vagy ha nem fut hazáig a főiskoláról
-ahova valahogy később mégis eljutott -
 a lefestendő meztelen modellek elől ijedtében

az én szemérmetes anyám

később is szinte csak csendéleteket festett,
virágokat, piacról hozott virágokat....

nomeg olykor portrét, szeretteiről

mert anyám a szeretet művésze volt

ha nem festett , akkor is

mindent emerencnek köszönhetünk

azt hiszem mi is (nem csak a darabban szereplő irónő)

Emerenc -Hegyi Barbara mindent vitt!

ilyen átlényegülést ritkán látni színpadon

eszembe is jutott amit válaszolt a Páder-díj átadáskor a butácska kérdésre, miszerint nem is neki való szerep Emerenc, hogy birkózik meg vele, mert nem is olyan öreg (egyébként nem is tudjuk Emerenc korát), és jó volt a válasz, hogy nem korkérdés... azonosulni eljátszani más embereket , életeket...

Emerenc sorsa megelevenedett a színpadon

és hiába olvastam már Szabó Magda Az ajtó c, könyvét,  láttam filmen (Szabó István rendezésében Helen Mirren főszereplésével) láttam egy korábbi színházi közvetítést  (Egri Katával)... nekem most élt igazán (és halt )igazán Emerenc, többször meg is könnyeztem!

furcsa lány

furcsa lány voltam

érdekesnek mondott
tán szép is a
maga módján
eredeti különleges
természetes s vadóc
ki ment a maga útján
néha nem is tudta
hová

most mégis
itt vagyok
lám

éttermi galibák

11,30 csontlevest kér... ne, de alig jön hang ki a torkán, az is rekedtesen

Bocsánat, nem tudtam, hogy nincs hangom, nem volt kivel beszélnem..azaz 8,30 kor a lányommal telefonon, de az már régen volt

De miért mosolyog a pincérlány elnézően?

A barassói mellett meg mit keres a rizs? -szerencsére ezt már nem is hallja... - hiszen finom az a rizsnek látott káposztasaláta!

napi nyűglődéseim

Ha keveset alszom,
   fáradt vagyok,
ha sokat alszom,
   fáradt vagyok

és még a fejem is fáj
   de fájhat akkor is
   ha keveset

         ***

Nehezen lélegzem fekve
   meg kelve
   is már

Mi lehet oka ennek?

Valószínű a korom

De majd elhagyom...


         ***

Nevess, mutasd fogaid
(akkor is ha híja)
mert ezt kívánja a köz-
      harmónia!

          ***

Ha nem találta volna fel
az emberiség a nyelvet
vajon több félreértés lenne-e
köztünk mint így?!

könyvtárbejárás

hivatalosan csak május 14-én nyit meg a könyvtárunk, ünnepélyes keretek között, így biztos ami biztos alapon nem akartam elmulasztani a mára meghirdetett előzetes bejárást... bár még elég sok híja van annak, hogy késznek legyen mondhatni az épületet, mindenesetre bejárható, és főleg csak a berendezés, a bútorok elhelyezése hibádzott (jelzem csupa  modern minőségi bútorzat (lesz)...! minden csodás!

a homlokzat oromzata egy nyitott könyvet példáz

alatta meg angyalszárnyak (igaz,valaki leveleknek nézte de így még jobb(mindenki azt láthat, álmodhat  bele amit akar, csak az a kár, hogy olyan alacsony lett a mellvéd, hogy nem lehet majd kimenni az erkélyre (most még lehetett)...de van helyette terasz meg belső kert is  (az lesz az én helyem :)

persze Makovecz tervezés az épület (2006 óta hányódtak a tervek...) míg felsorakozhattak a már szép számban meglevő Makovecz épületek mögé)

nem tudom az okát teljesen, de az biztos, hogy én nagyon jól érzem magam a Makovecz épületekben (hatalmasak mégis meghittek, otthonosak, talán a sok természetes anyag, a fa teszi, és a magasságok amik merik szabadon lélegeztetni az embert, nem nyomják agyon, mint egy panelmennyezet pl

"összekötni az eget és a földet"... ez volt Makovetz hitvallása és ezt meg is valósítja az épületeiben

vázlatosan

rájöttem

tulajdonképpen az egész életemet vázlatosan csinálom,vázlatban hagyom... pont mint a rajzaimat

soha semmit nem fejezek be, nem dolgozok ki végérvényesen, előbb unom meg

csak halovány, felvázolásokkal... félbe-félbehagyva

mi lesz itt a végén

elvarratlan szálak, vonások...

félbemaradt élet

vázlat

váz

----

pedig talán épp azért a vázlatosság, mert semmit nem akarok soha befejezni azaz végérvényessé tenni, lezárni!

ébresztő

még ágyban találtál
fehér pijamámban
kékzöld virágokkal
megörültél nekem
hogy még ágyban.
(váratlanul jöttél)..
fel se ocsúdtam
a karjaidba kaptál
nevettél boldogan

micsoda ébredés!

s hány virrasztás
ezután.......

pasztelljeim

szeretnék jól rajzolni, szeretnék jobban rajzolni

de ma kicsit meg voltam elégedve magammal

(por) pasztelleztünk, de amikor rájöttem, hogy jobb ceruzával felvázolni a testet,  a körvonalait, mint a bunkópasztellal,aztán  egy két fényfolttal meg árnnyal az egész  patront  megragadni (a lényegét)......

(a mozsár előtte nem lett eléggé mozsaras

de a patronra azt mondta  a vezetőnk is hogy jó, és elég is, nem kell tovább csinálni,mert ez így olyan mint egy rejtélyes költemény, amit nekünk (nézőknek, olvasóknak) kell kiegészíteni

úgyhogy végre a vázlatosságomból erény lett, hurrá! (mert azért nem tudok kibújni a bőrömből. :) ugyebár)

gáz

piszkozat régről

GÁZ

Egész életében félt a gáztól
mitől pedig gyerekkorában
megmenekült

Anyja mesélte hogy Auschwitzban
hova vinni akarták pedig
a zuhanyrózsákból halálos gáz
sugárzott

Zuhanyozni sem szeretett
A kollégiumi közös zuhany taszította

A konyhájában háromszor is megnézi
eloltatta-e a gázt

lányától minden este megkérdi
eloltotta-e

Egyszer gázszagot érzett
egy irodalmi szálláson
kiköltözött egy fürdőkádba
ott reszkette végig az éjszakát

szobatársa azt mondta
meg foga írni

(2015)

(mint én most ezt)

...szenzáció Gonda László

annyi új cikk jön elő az ADT-n, tegnap a Színház c lapban láttam meg fényképén is táncolni nagybátyámat... (azt hiszem az az "Ilona" szerelme is volt akkoriban? 1945-ben,  itt kb annyi idős, mint lányom most..)

nade az a szöveg ami a cikkben van, igazán superlativusok, operaházért kiált! :)

"...szenzáció Gonda László szereplése. Gonda azok közé a ritka (nálunk különösen ritka) táncosok közé tartozik, akiknél nem a zene van a táncért, mint valami szükséges kellék, hanem a tánc a zenéből fakad, a zenéből árad, mint virágból az illat. Nincs egyetlen mozdulata, amely ne pontosan azt fejezné ki,amit a zene mondani akar, technikája annyira nem öncélú, hogy szinte észre sem lehet venni, mintha ez a technika nem is a test, hanem a lélek dolga volna, int maga a zene.Szeretnénk, ha Gonda egyszer eltáncolná Stravinszkij Tűzmadarát, vagy Debussy Egy faun délutánját "akár a Royál Varietében, akár az Operaházban. 
"

félholtként

félholtként zuhanok bele az ágyba
jó megpihenni vízszintesen
a bajok csak reggelre jönnek
mikor nem jut elég vér mindenhová
ahova kellene
vagy lassulva el is akad

addig jó
míg feltámadhatsz

de egyszer
mindennek végeszak...

egy cölibátusban élő pap az apaságról

azon morfondiroztam, hogy hogy fog egy cölibátusban élő szerzetes "a szerelem tanösvényéről" beszélni (Nem tudtam, hogy Petőfitől való az idézet), és egyáltalán "a szerelemről" beszélni...

aztán megtudtam! alaposan... (mondjuk nem egészen ezt, hanem mást),

Bőjte Csaba is szinte a cölibtusságával kezdte az előadását (kicsit tán szabadkozva), DE aztán kiderült, hogy mennyire avatott tolmácsolója a témának, persze az ő sajátos de egyáltalán nem elhanyagolható (sőt!) szemszögéből! Azt mondta, sok rossz házasságot látott....s egyszer valakinek, aki panaszkodott a feleségére azt mondta: nincs karbantartva...s erre  vett neki egy nagy csokor virágot... utána hat gyerekük született....

ajándék kell hogy legyünk mások számára (ahogy Jézus Isten ajándéka volt)
isten áldásának kell lennünk nekünk is
épp ott, ahol,vagyunk

elmesélte, hogy egyszer sorban magában mindenkinek áldást adott aki szembe jött vele..s hogy ez milyen jó volt. Próbáljuk ki!

ahol vagyok, mindig ajándék legyek

aztán Petőfiről beszélt....ki járt Erdélyben.kétszer is első lánykérése nem járt sikerrel, mert Julia túl parlaginak találta a szókincsét

egy év után már hozzáment...Koltón voltak nászúton, itt írta a Szeptember végént.. (mint tudjuk)

és hozzáteszi a vers szépen felöltöztetett gondolat  (?),

***

aztán a gyermekekről beszélt, a gyermekáldásról, ő a legjobb gyógyszer depresszió ellen is
erőket fakaszt, apává  tesz (nem tudo, az anya tán eleve van?)

és nevelőszülő is apa lehet, mint Szent József, ő maga  józsefi értelemben érzi apának magát

merni kell az élet mellett dönteni - .mondja - akár vérszerinti édesapa valaki akár mint szent józsef

fontos hogy élet legyen körülöttünk

a biblia legelső parancsa -ezt is tudjuk-:"szaporodjatok és sokasodjatok"

aki az élet ellen vét, isten ellen vét

a család az élet továbbadásának szentélye

a kisgyerek a lajtorja a mennyek országába

a család mentőöv

egy gyereke teremtő tekintete, ahogy rádnéz, azzá tesz... aminek lát
ha gyönyörködik benned, szeretettel tud rádnézni, annál nincs jobb....

szép gondolatok....

amúgy a házasság hete alkalmából szólt a meghivása....

anyám 30 éve

anyám ma  30 éve halt meg
és olyan mintha tegnap
más az időszámítása
veszteségeinknek
az örömök illannak
a gyászok maradnak

nem  oldja fel semmi
beégetődik moccanatlan
csak néha nem gondolsz rá
olyankor tán szabad vagy
de jön egy álom
mi újra megteremti
hogy újra elveszítsed

nem menekülhetsz
anyád itt lobog körötted
örökké itt  lobog
beszélhetnél is vele
ha akarnál
de nem akarod

úgyis tudod mit
mondana
minden szavát
magadból tudod...
mindene
a tulajdonod

magadban hordozod

rossz vers(ek) - rossz film?

nem is tudom, mennyire voltak rosszak ezek a versek, ami(k) a film címét adták, végül is csak két sor hangzott el belőlük, feledhetően, egy papirkosárba is kerültek, miután meghalt Vali, az egyetlen  személy, aki igazán tudott figyelni a férfi főszereplőre (no a tündéri nagyapán kívül, akinek szintén voltak rossz versei - jelezvén a genetikai folytonosságot-de csak egyet irt meg , a többinek csak címe volt) , csak Vali biztatgatta hősünket, hogy gépelje le és küldje el a verseit egy újságnak, mert az ember nem ír csak úgy a levegőbe, minek...? Hát most én kérdezem, minek filmet csinálni, csak úgy a levegőbe....Minek? Kinek?

ugyan voltunk vagy 7-en velem együtt (3 pár meg én, aki tulajdonképpen megrendeltem a filmet...erre az egy előadásra el is méltóztattak hozni...mert lányomék látták, s azt mondták jó....)

lehet, hogy bennem a hiba...(vagy az életkoromban?) , ha én nem láttam annak

tipikus pályakezdő (vagy onnan kicsit odább tartó, "későn érő" problematikájú) film ez (amit talán nem is kellett volna nyilvánosságra hozni) (annyira magántermészetű) Amikor még nem nőttünk fel teljesen, vagy rosszul nőttünk...:), s régebbi énjeink számonkérik rajtunk mit (nem) tettünk vagy mit tettünk rosszul...(körítve egy szerelmi szakitás válságával , el nem fogadni tudásával)

a nagyapát szerettem!(bár volt egy megbocsáthatatlan mondata...felejtsük el!)

feledhetetlen az alakja, ahogy minden egyes alkalommal, mikor elmegy otthonról az unokája, kiszalad vagy topog az erkélyre, és utánainteget , kiált:: Tomi...ja , legutoljára már Tamás-t!

s ahogy egy dobozban kiviszi -unokája  hívására -Párisba, utána, a levendulát,(a(z ex)szerelmének), azt híve, hogy gyógyszer, a repülőtéri biztonságiak meg bombának, s el is viszik, nem tudva találkozni unokájával,  s ahogy ezek  egymásra mosolyognak ...

egy zsidó magyar rabbi hazafias élete és halála

Keresnék egy frappáns Kecskeméti Ármin idézetet, de - frappánsat sehogyse találok, szinte mind túl van díszítve, ékesítve....csupa nemes eszmével meg a hazasszeretettel, még Trianonnal is, lámcsak mit mond fennállása, főrabbisága 40. évfordulóján

(Makó egész társadalma ünnepelte 40 éves papi jubileumán dr Kecskemét Ármnt, Délmagyarország 1938 szeptember 16:)

"Legyen az egyházközösség - mondotta - a vallás és művelődés eredményeivel ékes, mindenkor Istentől megáldott. Legyen a vármegye és a város egész lakosságán a szeretet és béke üdvül fakasztó szelleme. Összetartás, testvériség, vallási és társadalmi egyetértés, a becsület munkája, az egész hazában, hogy általa visszaszerezzük Nagymagyarországot, Végül a kormányzóra, a hon megmentőjére kért áldást"

természetesen a Himnusszal zárult a templomi  ünnepség....

Jut eszembe nagynénimnek (kislány korában) írt emlékkönyvi bejegyzése, az is hazaszeretetre buzdit (a vallásosság) mellett:

Búcsúzol az iskolától, de nem a további művelődéstől, Tanulod, majd éled is a hazaszeretet s a vallásos hit tanitását. A lelkednek áhitat volt mindkettő; váljék is az életednek erkölcsi áldásul"(Makó,1924. május 9.) Dr Kecskemét Ármin

- " A csanádmegyei zsidóságról irt könyvecskéjében olvasható, az 1914-es templomépitésel kapcsolatban

dr Dózsa Sámuelról,hitközségi elnökról --kinek "lelkes, szakértő munkatársa " volt nagyapám, Löwinger  Miksa,- irja, hogy "lángoló hazaszeretet s vallási öntudatosség" jellemezte, a magyar zsidónak eszményképe volt...

a zsinagógában az idehirdetés nyelve kizárólag magyar.....a magyar zsidó hűsége helytállt a békés munka áldásaival a világháború rémségei közt .A magyar érzés, a honfiúi becsület mártír-dicsősége kijutott a makói zsidóknak is: Hősi tettek és hősi halál..."önérzetesek, büszkék, készek hazájukért a legutolsókig mindent odadni (irja József főherceg róluk, kitüntetettjeiről1915-ben)  (nagynéném férje Grosz Jenő többiek közt hősi halottja....

Életrajzában olvasom: "1944 nyarán a makói gettó lakóival együtt őt is deportálták. A holokauszt áldozataként hunyt el az ausztriai Strasshofban 1944-ben, halálának időpontja és körülményei nem ismertek." (De mintha fent maradt volna egy legenda miszerint levették róla a cipőt, az öreg, beteg emberről, mondván, már úgysem lesz rá szüksége....)

Jól meghálálta ...az élet...a hazafiságát....

Strasshofban úgy halt meg, mint zsidó csak mint zsidó nem zsidó vallású magyarként, akinek mindene volt a vallás mellett sőt előtte a hazája! Ez a haza - annyi sorstársával- kivetette!

Hát mire volt jó az a nagy hazafiság, mire volt elég.?  CSak a halálra....

szomorú függelék:

http://nol.hu/dailykohn/holnap-mindenhol-mako-lesz-ha-kussolunk-1595103