unokám

azt mondják

unokám mintagyerek a bölcsiben

de csak míg anyja nem jön érte

mert akkor mindig hisztizik

később kiderül
ő mondta

Adél elvette tőle a könyvét

ezért búslakodott

minden „hisztinek”

oka van azaz nincs is

„hiszti”

(utálom ezt a szót!)

csak sérelem és

megbántottság

és megvigasztalt valaki?

kérdi anyja

mintegy vigaszul

igen! én, magam.

mint ahogy korábban a

ki a legjobb barátodra

ez volt a válasza: én, nekem.

Ezt nagyanyjának még

meg kell tanulnia

de Vincét nem kell féltenem

mindig meglesz a támasza

s a legbiztosabb:

önmaga