2016. január 15., péntek

Törőcsik (h)arcai

Koltai Tamás az eheti 168 órában  a 40. filmszemle alkalmából  az azt megnyitó Töröcsik Mariról írt , pontosabban: Törőcsik Mari arcáról
..."a belső tartalmai nem engedik „hagyományosan” öregedni, a tapasztalatai, amelyek évről évre gyarapodnak (...), újra és újra feltöltik, mert nem konzerválja, hanem kíváncsiságával, érdeklődésével folytonosan frissíti, élénkíti őket. Így cserélődnek, akár hétévente a sejtek, az új belső élményekből kifejlődő impulzusok, és tartósítják az irigylendő vonásokkal elrendezett szép szellemi arculatot. Jobban, mint másoknál a ráncfelvarrás.
Törőcsik története az arcára van írva."

"Legutóbb tavaly április 14-én találkoztunk", - írja Koltai - nos,  a lányom szerencsésebb helyzetben volt, ő júniusban beszélhetett, (sőt interjút is készíthetett) vele, s még egy dijat is átvehetett tőle  (ő és néhány  egyetemi társa( "Sófi ösztöndijat, a szegedi tehetségekért") 
Koltai  Töröcsik arcáról írt - én most felteszem a kapott képeket a díjátadásról, és most tovább "ajándékozom": tessék nézni  Törőcsik arcait! Az érdeklődését, a figyelmét, a közvetlenségét,  kedvességét, szeretetét, a bíztatását,... az emberségét: 















   


 














    

     














 aztán Törőcsik betegsége alatt nagyon izgultunk érte, és tegnap , mikor egy pillanatra megláttam a tévében, a filmszemle színpadán, amiről Koltai ezt irta, előre: "hosszú, valódi pillanat lesz" , tényleg az volt!  "Messziről jött vissza" - mint mondta. "De visszajött"! Hogy találkozzon a közönségével...
De hogy is ne jött vissza, aki ennyire hiányzik, akiért ennyien izgultak, imádkoztak..., akinek dolga van még itt!..
ma az Estében is hallhattuk, és először is nem magáról beszélt, hanem arról, hogy eszébe jutott a filmmegnyitón, míg várakozott, hogy lehet az, hogy Bara Margit "a film királynője" még nem kapott életműdíjat..., az interjú végén meg arról, hogy egy jó rendező - kijelölve a darabban a helyét - új fényt tud adni az ő "agyonhasznált eszközeinek" is...
 az ő "eszközei" fénylenek szerintem, akkor is, amikor nem "játszik", hiszen amikor játszik akkor is "eszköztelenül"  "van". És milyen jó, hogy van!
.........................................................................................................................................................
 2009. január 31.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése