esett az eső. mire odaértem pár perc késéssel, 11 után a megnyitóra, ernyők sokasága fogadott, és nem is láttam a megnyitóeseményt, hallottam Szentpéteri Csilla zongorajátékát (makói idilljét), hallottam beszédeket, az esőről is, amik mintha könnycseppek a fürdő megálmodóját is siratták, Makoveczet, aki nem érhette meg a fürdője ("a viz temploma" avatását...) az ernyők szinte harmonizáltak is a fürdőkomplexum épületeinek kupoláival, amit már egy ideje szinte meg is szoktunk új városképi elemként, hanem amikor beléphettünk... pedig "csak" az aulába, elámultam, (minden lépésnél, mosolygó, elvarázsolt arcokba ütközve...) és muszáj volt megörökíteni lépésről lépésre szinte a változatos-változó látványt, amivel nem lehetett betelni... szavak helyett inkább mutatom, a fotókon...(de meg kell nézni, sőt ki kell próbálni...)
de jó érzés ilyenkor makóinak lenni! és amikor azt mondták, hogy Párisba az Eiffel toronyért utaznak, Rómába a Colosseum miatt... nem is tűnik túlzásnak, hogy Makóra emiatt az új fürdőkomplexumnak a megcsodálására fognak.... Sőt : ez nem csak szép, hanem milyen hasznos is: a temálvize, a (hévízivel egyenértékű) Maros gyógyiszap... node nem "reklámozok" - nem szorul rá a fürdőnk!
kifelé menet összetalálkoztam egy Makóról már rég elkerült osztálytársammal. Azt mondta még a könnyei is megeredtek...
nem csodálkoztam...
(mögötte -kattintás után - sok kép, a fürdő belsejéről is:)
2012. január 22
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése