ez az utóbbi kitétel a lényeg most itt, hiszen tudjuk, hogy a film az a műfaj, ami a legközvetlenebbül ábrázolhatja a valóságot, ha úgy tetszik a "legvalószerűbb" művészeti ág csakhogy nem csak a film tükrözi ilyen közvetlenül a valóságot, hanem egy idő után megfigyelhető, hogy mennyire is hat vissza a valóságra, olyannyira, hogy aztán már a valóság is "túltesz" rajta, eredeti "modelljén"... a legszembetűnőbb példa erre a mostanában újra játszott "szívtipró gimi" sorozat;
mikor évekkel ezelőtt mutatták be ezt az ausztrál gimiben gimisták közt játszódó sorozatot, még én is tanítottam, és el voltam képedve azon, hogy - igaz a Föld túlsó oldalán - de hasonló iskolatipusban hasonló korú iskolások, hogy lehetnek ennyire felszabadultak, vadak, gátlástalanok, megregulázhatatlanok, külsejükben: öltözékben, hajviseletben is ennyire szabálytalanok stb. (bár meg kell hagyni : érző szívűek - nem véletlen a filmcím - de érzéseikben is túl zabolátlanok) Csak néztem tátott szájjal, de aztán nem sokat kellett várni ahhoz, hogy a mi gimink is kezdjen egyre inkább hasonlítani erre a filmbeli modellre. Valószínű nézték a diákok is, hatott rájuk, de bizonyára ezek a változások már benne voltak a levegőben, illetve a zsigereikben... csakhogy ezzel nincs vége a hátástörténetnek: ma párszor belenéztem az újra játszott filmbe, és azt kellett megállapítanom, hogy túl szolid ez a film a mostani valósághoz képest, milyen figyelmezettek , jószándékúak, rendesek, tisztességesek ezek a gyerekek, .. mintha nem is ugyanazt a filmet látnám, mint rég,... minden relativ, a valóság most már túltett a filmen...
2009.január 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése