2024. június 12., szerda

zarándoklat

 elzarándokoltunk a zsidó temetőbe, Vorhand rabbi siremlékéhez

aki csodarabbinak  számít, s állítólag neki is köszönhető, hogy viszonylag sokan tér/tek(tünk haza a pokolból

ő viszont nem "úszta meg")


most derült ki, hogy Nyitra megye (Szlovákia) való ő  is, s az én rabbi Bak őseim is odavalósiak, mármint a térségbe (Apja egyik neve Zvi, hát az én ősöm egyik neve is... de ez még nem jelent semmit, majd kutatok)




felajánlotta a könyvtár ig hogy levisznek autón, de inkább vállaltam a tekerést, gondolván tovább is maradok, meg igy szabad is vagyok, de nem volt megerőltető

kétszeri erős baloldali fejbenyilallásokat (miknek oka rejtett, de gyakoribb és többszöri) kizárva nem zavart meg semmi az úton.. (és senki . ami talán még nagyobb szó )










rögtön az én sírjaimat kerestem föl, még mielőtt a tömeg bement volna a temetőbe (ez szabály is, még anyu mondta, hogy először a legközelebbi hozzátartozóink sírjához kell menni)

elállt a lélegzetem, másfelől közelitettem meg a nagyszüleim sirját és hirtelen meg se találtam, mert a mellettük levő Dózsa kripta parkrésze teljesen lepusztult/ )márványait padjait szétlophatták?) de szerencsére, a borostyán alatt megtaláltam épségben a nagyszüleim sirkövét,  még a felirat is jól olvasható, csak egy fa nő az  oszlop előtt, amit ki kéne vágatni, de félek, ha megbolygatják a gyökereket, abból baj lesz...



Anyu sírja is épségben, bár az idő (már 35 év) megteszi a magáét a mohositással, az a szép virág ami D M fotóján olyan jól mutatott kicsit arrébb is volt, és el is hervadt, csak a képen nyilik örökké....a nevet át kell viszont festetni--




Márta sirját most nem tudtam megközelíteni , holnap épp kaszálnak (sávuotkor!), majd utána,,,,

a kis Verát viszont meg tudtam látogatni, csak nagyapa névbevésését se tudtam már követni, csak a V betűt a.Verából



aztán visszamentem a Vorhand rabbihoz, mindenki kéréscetliket (kvitlit) irkált,,, ilyen a turizmus..



na azért mécsest is gyújtott!



lányom szerint ne zúgolódjak, az is az emlékezés egy fajtája, s nekem semmi se jó

hát igen nem normális dolgokra nem lehet normálisan emlékezni se!


aztán még visszamentem a sírjaimhoz

anyunak az jött ki a számon, hogy nem soká jövök (de azért "úgy" még nem szeretném elsietni!)ahhoz tul sok még a feladatom itt!)

(de)megcsapott a temetői nyugalom szele,




U ZS nem hagyott kint, jött értem... 

már csak mi maradtunk meg a másik "zsidó lány" B Zs


5-kor találkozunk vasárnap az emlékkoncerten... ha minden igaz





 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése