ilyenfajta könyvbemutatókra nemigen szoktam menni, egy ilyen rózsaszín cimű és boritójú könyv nem épp az én zsanerem
de most, mivel nem tudtam elmenni unokám bábbemutatójára, csak elmentem,s ez is tanulságps volt
hogy akar valaki mindenképp iró lenni és az is lesz... (jogászi, újságii kerülőkkel) zaklatottan de eltökélten . S vidáman.
Ez az álom-regénye nem érdekel, de a Lédai monodrámája igen, amit az Elbocsátó szép üzenet miatti felháborodása késztetett, elképzelte, hogy Léda hogy reagált rá élete végén... Erről irt Nyári Krisztián is, dokumentalista módon. Én azért nem vennék bátorságot más helyében beszélni, mikor ő némaságra (betegségbe ) menekült is előle...(nade ez a régi nóta a fikció és az én mostoha viszonyáról) egyébként egy 84 éves marosvásárhelyi szinésznő "rácsapott"! (akinek újabb darabot ir)
Az Úri utca 5-nek viszont nyomába járok, ez volt az első és tán legsikeresebb? regénye..
.
A bemutató nem is volt szigorúan vett szakmai, régi ismerős H Pali (egykori lakótárs?) beszélgetett T Rózsával, oldottan...
Nem unatkoztunk, mindenesetre
Egyébként nekem is van vonatkozásom, volt egy Tatár nevű tanitványom, aki mindig emlegette , büszkén a növérét, irodalmi vonatkozásaival persze, remélve, hogy tudok róla (egyébként ő is a giminkbe jár, de én nem tanítottam, hanem Stenger Gizella igen, akit egykori tanítványa istenit valósággal...(nincs egyedül!)
Lám egy jó magyar irodalom tanár csak úgy gyártja a későbbi irókat, Leipnikker-Lantos Péter t is, nameg Tomi unokabétyám verseiben is ott bujkál, az inspirációja)
junius 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése