2019. június 13.
Egyedül nem megy
Kiadók a könyvhéten – 2019. június 12.
Mégsem csak a mondatok, a könyvek emléke kísér majd el minket, ha évek múlva vissza akarunk emlékezni ezekre a napokra. Hanem a tömeg a fülledt melegben, a felvillanó színek, a számtalan találkozás és az elmaradtak – A Magvető Kiadó főszerkesztője, Turi Tímea naplóját olvashatják.
Szerda reggel a Dankó utcában: már nem hétköznap, még nem ünnep. Próbálunk dolgozni a szerkesztőség háromfős szobájában. A könyvhét nulladik napja, a Margó elsője. Szegő Jani levelek és nyitott könyvek mellett készül vadul a péntek estére, a Magvető könyvheti kínálatának hagyományos, Radnóti színházbeli bemutatójára, valamint Schein Gábor és Bodor Ádám margós beszélgetéseire. Én Pál Sándor Attila szombati könyvbemutatójára írom össze a kérdéseket, közben rájárunk Rostás Eni csokijaira – Eni világirodalmi szerkesztőként a szívében már az őszre készül. Onnan lehet tudni, hogy izgatottak vagyunk, hogy minden apóság iszonyú viccesnek tűnik, mint amikor már nincsenek órák az iskolában, de még együtt akarunk lenni az utolsó tanítási napok egyikén. Egyedül nem lehet kiadóban dolgozni.
Már a polcokon sorakoznak a könyvheti könyvek: Závada Pál és Schein Gábor regénye, Tóth Krisztina novellái, Nádasdy Ádám és Pál Sándor Attila verseskönyvei, Sándor Iván esszéi, és a két antológia: a Szép versek és a Körkép idei darabjai. A kereskedők és a marketingesek dolgoznak, az írók dolgoznak, a szerkesztő meg nem is dolgozik, de el is fárad ezekben a napokban. Mint a felkészítő tanár a diákjai versenyén: a munkája már véget ér, mégis izgul.
Akkor kezdünk megnyugodni, amikor Závada Pál új regényének bemutatóján zsúfolásig megtelik a Magvető Café, a munkatársak hála égnek megint a folyosóra szorulnak. Árvai Judit és Bödő Anita a háttérből irányítja a dolgokat, Dávid Anna igazgatónk, aki Závada állandó szerkesztője is, nem adja fel, és elöl hallgatja végig a beszélgetést. Sikerül spoilermentes bemutatót tartani, ami nagy szó egy ennyire feszült cselekményű regény esetében. Weiss Manfréd örököseinek válaszútjait keresi a Hajó a ködben, az a benyomásom, a könyvben sokkal érzékenyebben, mint ahogy azt akár a róla való beszédben lehet. De hát erre is való az irodalom: lehetőséget adni megvizsgálni helyzeteket, amelyeket egyébként csak egy szempontból tudnánk látni.
Rohanás át a Margó fesztiválra, Tóth Krisztinát Szilasi László kérdezi. Az este legszebb pillanata, amikor kiderül, Kriszta azért választotta beszélgetőtársának Szilasit, mert neki is van mondanivalója a Luther kutyáiról. A szélsőséges emberi helyzetek érdeklik a Fehér farkas novelláit, hogy azok mit mutatnak meg az emberi természetről. Ezek az írások nem mutatnak kiutat a traumatikus helyzetekből, hangzik el. Vannak traumák, amelyeket nem lehet feldolgozni, hanem együtt kell velük élni.
Közben számtalan program fut párhuzamosan, képtelenség ott lenni mindegyiken. Térey Jánostól A Nibelung-lakópark filmváltozatát vetítik a PIM egy másik termében. Gyászolni sem lehet egyedül, mondják sokan, és azt hiszem, igazuk van. Térey halála olyan traumája a magyar irodalomnak, nekünk, amelyet feldolgozni részvétlenség volna; együtt kell vele élnünk.
Mégsem csak a mondatok, a könyvek emléke kísér majd el minket, ha évek múlva vissza akarunk emlékezni ezekre a napokra. Hanem a tömeg a fülledt melegben, a felvillanó színek, a számtalan találkozás és az elmaradtak. Nádasdy Ádám mondta egyszer, a könyvhét olyan, mint a falusi búcsú, ha része vagy a közösségnek, ott kell lenni. És jó megélni, hogy ez a közösség mégsem zárt, hanem valójában nagyon is nyitott, lehet hozzá csatlakozni. Hallgatjuk a Rájátszás-koncertet, és együtt vagyunk. Így akarod ezt végigcsinálni, éneklik, és most ez nem is tűnik olyan rossz forgatókönyvnek.
Turi Tímea, Magvető Kiadó
Gonda Julia
VálaszTörlésfelrakhattak volna egy nem télikabátos képet, stilszerűbb lett volna a könyvheti kánikulához!