viharos múzeumi éjszakában

 Az eső (vihar?) elverte a Múzeumok éjszakáját.

Az Aranycsapat filmet is (mert a szabadban akartak levetiteni), amit pedig rokonom (Suranyi András) rendezett 8 egyébként szerencsére épp másnap leadta a Duna tv)

Azért láttam a skanzen eresze alól egy tűzzeljátékot

s a skanzenban egy hagymatermesztő református család takaros s barokkos szobáját, 

apró megvetett ágyakkal, 

s azt is megtudtuk, hogy nem csak azért rövidebbek az ágyak, mert alacsonyabbak voltak régebben az emberek, hanem - mint sejtettem - kucorogva aludtak, nem hanyatt, nehogy meghaljanak.

Aztán láttam gondolkodó széket, az öreg férfiak kiváltságát

Nomeg a kemence padkáján ültem a rongyszónyegen, de a lábunk alatt is az volt

a különbség

 Nézem az újabb képeim,  a régi  szálfavékonyakkal, csinosakkal, törékenyekkel, kecsesekkel - összehasonlitva. Látom a különbséget, nem csak az ősz hajban és a plusükilókban )ami mostanában csökkent is párat) Látom a különbséget a jellegben, a habitusban is. Úgy látszik, ez együtt jár. A külső - belső is. Olyan lettem, mint egy markotányosnő (na nem szó szerint, de markáns, darabos, mindent legyűrő - eddig. )

Jól van ez igy!

kései hasonlóság

 Még a hullám is úgy esik jobb oldalt - a homlokomnál- ősz hajtincsembe, ahogy anyunak.

Sose hittem volna fiatalon, hogy ennyire fogunk hasonlitani öregségünkre

De nem bánom!

Igy kicsit megmaradt - bennem.

Remélem, valamicske -a hajhullám mögötti - bölcsességéből is. (?)

Későn

 Későn kaptam észbe

Igazán élni is kéne!

De már nem birok...

Makovecz kör angyallal és rosszulléttel...

 Mióta tart a kánikula, szinte naponta van meg-megújuló szívgörcsöm

Ma (azaz hétfőn, irtam), délután már túl voltam két nitromint befújáson és egy retard tablettán

mikor újból elővett

a Galamb iskola előadó termének lenti részében, ahol félkörbe ütünk egy kisangyalt

, s a halálról hallgattunk előadást, de mire erre sor került, majdnem én lettem az illusztráció de addigra már észrevétlen ki azaz felléptem a félkörből, a felsőbb térbe , ahol több levegő volt...

lent teljesen beszűkült köröttem a tér, azaz nem akartam megvárni a teljesent( Valahogy észleltem már a részecskéket is körülöttem, nagyon rossz érzés volt - de fönt elmúlt. Pár befújás és főleg vizivás után egész jól lettem. Azaz magamhoz tértem.

Figyeltem végig...azért.

(Szabó Juditot már hallottam, olvastam ismerem, nem mondott újat, noha új volt az interjú, hiszen szegény Tompos Kátyáról is emlitést tettek)

Meditálni jó volt, jó, nyugtató, melodikus zenére... nyugtató is..

Bennem csak ez vetődött fel (megint csak) , hogy a HKÉ-knél mintha megfeledkeznénk róla, hogy ezek csak halál KÖZELI élmények. De vezetőnk, M azt mondta, hogy senki se gondolja másként, akkor jó, mondtam, oké (én lehettem korábban eltévedve?) mert mégis csak Shakespearenak lehet igaza aki, azt mondta rá, hogy onnan még nem tért meg utazó, tehát igy kellene a halálközeli élmények szereplőit is venni

Meg még irritált kicsit, mikor valaki úgy aposztrofálta magát s még valakit, hogy kiválasztottak, Nem szeretem ezt a szót. Legyen mindenki az (vagy senki) (?) Vagy legalább ne mondjuk ki (nem "demokratikus", és Isten azt hiszem, az:) bár, jut eszembe kicsit magam azaz a zsidóság ellen beszélek ? :)

Én se azért billentem H. I.  rosszulléteimből eddig még mindig vissza, mintha az lennék (vagy mégis  azok lehetünk, mindannyian, akik maguk választják Istent?!...) őket választhatja viszonzásul ő ?!

Egyszerűen nem hagyom magamq, meg sok is még a dolgom

Mikor úgy éreztem, hogy teljesen beszűkül köröttem a tér, még mielőtt megtörtént volna, kiléptem belőle

Igen, nem hagytam, nem hagyom magam...

..

G5u

a végén beálltunk egy csoportképbe , heten voltunk (mint a gonoszok? remélem nem, a 7legyen csak mágikus szám

mindenki olyan kedvesen, nyugodtan mosolyog, a képen, hát én valóban kicsit megviselt vagyok, fura módon , lent megint mintha kezdtem volna rosszul lenni, tán rosszabb volt ott a levegő, nem tudom, de legközelebb remélem  (ha egyáltalán élek) nem lesznek ilyen zavaró tényezők, mert nem szeretném megbontani az egységet se.. mint most kellett)

Persze az is lehet, hogy nem véletlen szeretek én mindig széleken ülni...

(s jé, állni is :)

a Lidlbe

 a lidlbe megyek, már este felé, de még messze a zárás, ami itt 9. 7 múlhatott csak.

persze a fotózás nem hagy el, érdekes a felhőzet a lemenő nap körül, észre se veszem, hogy a kocsi út lehajtóján állok, csak mikor már a sarkamban egy autó

de megúsztam, kép is lett, ha nem is túl jó, de nem annyira rossz se, hogy véletlen az előbb épp letöröljem...

najó

visszafele ezt csináltam, de ez más tészta azaz fa......:

két teherautóból munkásemberek bújnak elő, felmosó felszereléssel

egyikük bele is tette a kék vödröt a kisebb fajta kocsiba, amit én is szoktam vinni a vásárláshoz 100 Ft-ért (jó, hogy nem ugyanazt)

ácsorogtak, sétáltak, nem jöttek be, ők

csak úgy mellékesen kérdem a kártyás önkiszolgáló helyén szabadon mozgó alkalmazottat, hogy takaritó brigádot látok , itt fognak takaritani?

azt mondja, ne foglalkozzak vele

megemlitem neki a vödör meg a bevásárlókocsi találkozását

de változatlanul hárit, majd elmossák, nem az én dolgom 

hát tényleg nem (még szép)

ejtem is az ügyet

de később összetalálkozok egy másik itt dolgozó alkalmazottal tol valamit és mondja kisérőjének, hogy itt vásárlók vannak és NEM AKADÁLYOZTATHATJÁK ŐKET:::: (,,na tessék

mégis csak az én dolgom is

visszafelé nem is láttam őket, de a kocsijuk ott állt, igaz, Még volt idő 9-ig

még egy szép fotót tudtam csinálni a templomról , meg a fákról, 

sőt előbb Tünde nagy fájáról is...

ja? és a lényeg, hogy végre rendbe jött a hűtöm (nem is volt rossz tulajdonképen...Ööö,, hosszú... )de összefügg azzal, hogy a konyhai (földelt) konnektornál töltöm a gépet  itt az asztalnál, végében kuporogva, mig napokig sehol)

és jócskán vásárolhattam végre hűteni valókat, még mireliteket is.

milyen más a melegben egy hűtött szénsavas viz is akár....mint a melegtől langyos..

nehéz az élet. (kánikulában)

álom és való

 Ébredés után keresem egy esemény idöpontját.  tán 27.?, a Petőfi parkban, holokauszttal kapcsolatban, levéltári szervezés.. de késöbb rájövök, csak álmodtam ezt az eseményt. VISZONT eszembe jut, mégis lesz 27-én a  Levéltárban  K  Finisszázsa...

elmaradt aratás

Mindíg csak vetettem

S elfelejtettem aratni!

Még ilyet....

Idők

 Az Idő végtelen

Az én időm véges

Vagy mégsem?

Részem!

Nem kell radír

Egész életem

Teleìrtam

Főleg a

Fellegekbe

Nem is kell radír

(Se delete)

Csak egy hullam

Nem vagyok tenger

Csak egyetlen hulláma

Jött, ment

S beleveszett

Homokjába

Anyu 116. születésnapjára

  

Isten éltesse,anyámat

Az örökkévalóságban.

Ha van

De van

Ha ö is van

MIért ne lenne?

Örökké vagyunk

Ha már így lettünk

A létbe belevetve

Kitörölhetetlenül

Érzem

Így kell lennie

.

tegnap s holnap

 Csak tegnap volt

Csak tegnap volt..

Mintha minden csak

Tegnap történt volna

Az egesz élet

Csak egy nap volt...

De mi lesz holnap.?!

retrobú

 Mért is lazsáltam el évtizedeket?! 

Azaz nem azt csináltam, amit kellett volna (?)

DRAPP KALAPBAN MAROSON 2022 junius 19

 

AZ újságiró tévedései

 

SZEGED

Gonda Júlia mindösszesen másfél éves volt, 

amikor édesanyjával vagonokba tették, a táborból 

a ma már nyolcvanéves nő édesanyja nem tért vissza.

 Gonda Júlia turistaként utazott vissza, a visszatérés 

után írta azt a verset, amelyből talán az is kiderül, 

hogy ugyan néha az emlékekkel is nehéz élni, 

de nélkülük sokkal nehezebb.

 

„Most fáj, ami akkor nem, hetvenszeresen”

 

Gonda Júlia a Szegedi Zsidó Hitközség Arcívumának

 kiállításán,, olvasta fel a versét, azzal, 

hogy ma már eltelt tíz év ,a vers megírása óta, 

így most már nyolcvanszorosan fáj, hogy a 

síneken kívül, nincsenek emlékképei arról, hogy 

mi is történt valójában, a hiány viszont sokszorosan

 fájdalmas. A holokauszt szegedi érintettjeinek, 

áldozatainak személyes anyagait összegyűjtő 

kiállítást a Szegedi Zsidó Hitközség elnöke, 

Buk István nyitotta meg, aki azt is megjegyezte,

 hogy a vers írójánakédesanyjával együtt „utazott” 

a vagonban az ő édesanyja is. 

Sose higgy újságiróknak!...manapság)

Megölte az anyámat! ( azt irja, hogy 

"a ma már nyolcvan (egyébként 81) éves nő

 édesanyja nem tért vissza"

DE, de! hiszen a különben felidézett versben is áll

 (alliterációval is megerősitve:

"de hazahozott hősiesen

Auschwitztól menekítve meg'!"

na meg nem turistaként mentem, 

ha turistabusszal is, hanem "zarándékként"

 egy zsidó csoporttal...

apámat viszont tényleg megölték, 

tehát statisztikailag áll a dolog.Borzalom!

és megint kiderült: a vers igazsága 

nem a valóság..ne keverd!,

mert azt is félremagyarázta , 

hogy mi is fáj nekem hetvenszeresen

 s már nyolcvanszorosan.. 

nem az emlékek hiánya.. 

kimondhatatlan

És én is MÉG élek. (de lassanként igaza lesz, lányomnak"emlékmúként"...s egy-két elírással..

SZLAVKOVITS RITA

2024. június 16. 19:31

KUKLIS ISTVÁN

 

Juli néni kis barátja

 a kisfiúval már harmadszorra is találkoztam, (aki kitalálta, hogy Julinak hivnak...pontosabban Juli néninek,,

másodszorra a turulszobor avatása előtt..,,,

most meg a Hagymatikumnál,  a borfesztiválon (bár gondolom, egyikünk se borozott)

már régi jó ismerősként üdvözöltük egymást

távolból táncoltunk kis, párhuzamos mozdulatokkal én ülve, ő állva, tekergette a kis derekát

aztán még integetett is felém

ide is jöttek később az anyjával...

(ide, a hegyhez, a kis Mohamed, ha már a hegy nem ment hozzá :)Juli néni kis barátja

szanálások

 én vagyok rosszhiszemű? nem megértő?

mindenre megsértődő?

viszont hamar elfelejtem, ahogy kiírom magamból

most pl ez bánt!

az unokatestvérem összegyűjtötte a levelezésünket az anyukájával

jó nagy , dupla paksaméta (egy regény)

most találomra belenyúltam,, és meglepetésemre, olyan leveleket is találtam amit nem nagynénémnek, hanem egyenesen az unokatestvéremnek irtunk (anyuval) 

(emlékszem, kaptam már igy vissza fényképeinket is rokontól - ami megvan nekünk is, persze,,,)

nem tudom mire vélni...

(mért küldtük akkor el?) (esti kérdés)

KALAPOS HÖLGY 2022 JUNIUS 18

 

cukor nélkül

 nem túl kedves hozzsóám (eddig?) sose jutott eszébe, hogy - mint ahogy  többnyire másnak, kihozza a kávémat

most viszont kivételt tett, meg is lepődtem

mondtam, de kimegyek a teraszra, nem baj

elég sokat vártam, mert előttem egy párnak (akik amúgy utánam jöttek) különleges kivánságaik voltak

nem tudom hány éves lehetett a nő a fiatal fiú oldalán, de ahogy a szimpla kávé szóba jött, azt mondta, azt csak a nagyanyjuk ivott

hát nem tudom, lehetek-e én a nagyanyja, mert én még ittam szimplát, igaz anyu rendszeresem,,

na jó. leültem kint. és vártam

újabban váratlan zajoktól megijedek, most is az történt, ahogy a fatálcát a kávéval és vizzel asztalomra billentette

nade valami szemmel láthatóan hiányzott, hát persze: a cukor

visszamentem érte, a pulthoz, két cukorért,  a tálcámmal, s már az ajtó közelébe ültem újra le

mikor visszavittem , megemlitettem, hogy ugye nem tett cukrot a kávémba (mellé se)

nem , ő nem szokott ! - válaszolt magabiztosan és szemtelenül

nocsak...

sokan cukor nélkül isszák a kávét! - igy ő

azt tudom, hogy az igazi kávésok igy szeretik, - hagytam rá

de mióta vannak fölényben?, statisztikát csinált róluk (ezt már csak magamban...)

döntsem már én el, hogy cukorral vagy nélküle iszom, a kávét, sőt , hogy mennyi cukorral!

(azért a 600 Ft-ért - s egye fene továbbra is én viszem ki a kávémat....

a mozgalmas nap msik fele

szóval, szerencsére még elértem egy tervezettnél korábbi buszt, 15, 05-kor,

 s igy már a 4kor nyitó ripsz-ropsz kiállitásra is a Hagymaházba értem, 

aztán meg tényleg haza vágtattam, bekaptam két kekszet (mert ma még semmit nem ettem,) , pár korty cola, mellékhelyiség, ruhacsere, s már idő előtt itt voltam a gála kezdésére...

Szép volt, gyönyörű, felemelő!

igazi koncert, klasszikusokkal, meg eredeti jiddis zenével,,, meg köztük főleg az én verseim,

 meg Pilinszkyé(hogy jövök én egy napon, lapon emliteni bennünket?) 

meg L Péter és egy másik túlélő makói lány párhuzamosvisszaemlékezései, két autentikus diák tolmácsolásában  (még hasonlitottak is...)

minden méltóságteljes volt

U ZS összekötő szövege is (amiben ugyancsak idézett.. kissé már szégyenkeztem is.aa nevemet sokadszorra hallva)

a kivetitőról 4év körüli képem vigyorgott ki, s csak menet közben vettem észre, hogy mögötte profilban felsejlett egy odailló öregkori profil (ahol épp bőgők, zsebkendő a kezemben-- miközben lányom a  Költözéséből olvas fel Vhelyen számomra megrázó em, lékeket

hát itt is, a háromból két verset végigzokogtam! G. Nikolett olyan erősen s szivbe-agyba markolóan mondta,,,köszönet érte

(a harmadikat csak azért nem , mert ahhoz nem öreg..jut eszembe mikor én gyerekként megkérdeztem a hegedűtanáromtól , mikor tudom majd eljátszani a Xerxes imáját, azt mondta, nem a technika hiányzik hozzá, hanem az évek)ha majd kellőn érett leszek hozzá, ha hozzá öregedek.. igaza volt, (bár kicsit megsértődtem) , mégiscsak mélyebbek elmélyültebbek leszünk az éveinkkel, s ezt nem lehet kispórolni) de igy is szép volt, megrenditó nagy élmény, köszönöm!

ÉRDEKES hogy a zenék közt megemelődnek a szövegek, de viszont a szövegektől a zene is...

A kb 2 órás koncert után a pódiumteremben, megköszöntük tárgyszerűen is a szereplőknek,.ami gyönyörűséget adtak

KÖSZÖNJÜK NEKIK:

Meg hasznos beszélgetéseket folytattunk..

(többek közt Ferge Zsuzsára emlékezve gyerekeivel... a dádapára Dr Kecskeméti Árminra, (no meg az én nagyapámra...is)

Lehet, hogy folytatás lesz a Szegedi Zsinagógában? Jó lenne!!!!

élünk-e?!!

 Egyszer csak volt osztálytársam nekem szegezi a kérdést

Él még az unokabátyád?

ahogy mondják köpni , nyelvi nem tudtam

csak dühbe gurulva, elképedve, ráförmedni

hogy lehet valaki ennyire tapintatlan és sértő...

erre ő, de hát rég látta, (Kanadában él!), és már 90 ferhat

ezek aztán az érvek!

elóször is 5 évvel idősebb nálunk,  tehát 86

errre ő igazolva érezve magát ráerősit, kerekitve az 90 - mondja 

nincs ebben semmi szerinte....

najó, hát akkor én is megkérdezem  tőle: TE ÉLSZ? Vagy netán a szellemeddel beszélgetek?

Tényleg? és én élek? Még?

***

Mondjuk ha meg is fordult a fejében, hogy már nem él az unokabátyám,,,

sokkal emberségesebb lett volna, ha (előbb) azt kérdezi, hogy hogy van?! Nem?

de nem sehogyse látja be , hogy durva volt...

egyébként, jut eszembe  van egy másik unokabátyám is, (szintén Kanadában)akit ő nem ismer, ő túl van a 90en is jóval, (most született a 6. dédunokája, és küldte el a nemrég befejezett családtörténetét)

és épp ma beszélgettem Szegeden a szintén Kanadából itt levő unokanővéremmel, ő meg 91!!!

H. I. ÉLNEK!

Isten éltesse őket!!!!

egy mozgalmas nap fele -

 fölöttébb mozgalmas és aktiv napom volt ma

Azzal kezdődött, SZegedre mentem be a zsinagóga

kiállitótermébe  erre a kiállitásra:

én is küldtem anyagot a rendező Kriszta kérésére,

ez a kettös kép pl

nade ne rohanjak előre, igaz?) (bár elég rohanós volt az egész nap)

meg két versem is ki lett nyomtatva (amit Kriszta interjúfelvételekor olvastam fel, és "megtetszhetett neki", úgyhogy fel lettem kérve elmondásukra is a megnyitón (de annyian voltak s annyira nem volt levegő, hogy a hosszabbról lemondtam...(nehogy elájuljon valaki vagy esetleg én(?) (viszont még a kezdés előtt meginterjúvolt a szegedtv)

meg láttam a két antológiánkat is:

1 órával előbb bementem, meg volt beszélve hogy unokatestvérem Dóra is átjön Kanadából azaz már Vhelyről (hasonló összejövetelről) de ő nem jött be előbb, igy aztán nagyon kevés időnk maradt egy kis beszélgetésre a zsinagóga padjaiban, kicseréltük, amit hoztunk, ő megint egy paksaméta levelet mit anyuval Magdinéninek irtunk (már Háború és béke terjedelem)

én meg odaadtam a lefénymásolt családregényünket, két Marosvidékkel, amiben irtam, a családunkról)

aztán rohantam a buszhoz, hogy elérjem a makói programokat (fotókiállitás, és gála! de arról legközelebb---de addig is: 

gyönyörű volt, felemelő (a gála)

***

Nők és gyerekek a szegedi holokausztban – Szegedi Híradó – 2024. 06. 17.

Versek, képek, naplóbejegyzések – ötven, a deportálást átélt szegedi személyes emlékeiből nyílt kiállítás az újzsinagógában. A Szegedi Zsidó Hitközség kutatói azt tapasztalták, hogy még ma is nagyon nehéz beszélni arról, ami 1944-ben történt. Az emlékkiállítást a holokauszt 80. évfordulója alkalmából nyitották meg.

11, 55 -

VIRÁG SZÖKŐKÚTTAL 2022 JUNIUS 16

 

MAKÓI LÁTKÉP 2022 JUNIUS 16

 

könyv és/vagy bor

 KÖNYVhét van...ja, Makón BOR fesztivál!

(kinek -kinek igénye szerint)

"szegény rokon"

Rég hallottam ezt a kifejezést, a kifejezéssel együtt eltűnhett a jelenség(e) is?

Anyutól hallottam kiskoromban nem egyszer - sajnos ránk vonatkoztatva, s nagyon zokon véve - önérzetében megbántva. Nehezen viselte, megalázónak tartotta - mikor azt gondolta, mi azok vagyunk..

Mert senki se születik annak, a körülmények,, a sors(a) elakadása teszik azzá.

s valóban, elviselhetetlenül

pláne olyan magasztos, méltóságtelilélek, amilyen anyu volt

aki - ha belegondolok .soha nem is viselkedett "szegény rokonként"

soha nem kért , nehezen vagy inkább sehogyse fogadott el, sokkal inkább ő adott, erején felül , szivből

és mellesleg soha nem nézte le az "igazi" szegényeket

Gazdag is volt: A lelke,,, és az számit!