2024. június 30., vasárnap

Sábesz van

 a 30 év előtti zsidó hászid fotók kiállitásával az volt a terve a készitője H Pálnak, hogy meghosszabbitja szombatig, amikor is jönnek a h zarándokok, hogy meg tudja nekik is mutatni elődeikről a felvételeket

akkor van a hires egykori fórabbi jahrzeitje, amire évente eljönnek

pénteken este fel is fedeztem egyiküket, fagyizás közben, már ugyan este felé, sétált el előttem

tétovázva, nézelődve

mitkeres? - szólitottam meg (én balga, magyarul , ők már rág nem beszélnek őseik nyelvén)

megismételte furcsán a kérdésem, mosolygott is hozzá, de nem értve, semmit, tovább baktatott




másnap délben a Gloriusnál láttam egyikőjüket, de mielőtt megkíséreltem volna szóba elegyedni vele, azaz egy doyouspeak english kudarca után, el is tűnt..bent-



a tanár-recepciós velük foglalkozott, csak azt hallottam, hogy azt mondja , valakinek, senkit ne engedjenek a szobájukba

hozzá fordultam, de a másik recepcióshoz küldött, akihez nem volt bizalmam - joggal, a nő pökhendin, felvállról mondta, hogy nem adhatnak semmi infót, én mondtam, csak egy kiállításról lenne szó, amit jó lenne, ha megnéznének

erre azt mondta, már kirakta a faliújságra (hagyjam őket és főleg őt békén)

később megnéztem, semmi nem volt a faliujságon ezzel kapcsolatos

azt mondja nem jutott hozzá

de később se

közben viszont , ebéd közben, telefonáltam a gondoknak, úgyis főleg az általa felügyelt vendégházban vannak elszállásolva

ő viszont idegesen  felvilágosított, hogy nem érdekli őket, P. is volt  ott, letaposták a meghivót, s elharsogta többször is,(nekem a zsidónak a keresztény gondnok,) hogy de hát  SÁBESZ VAN

hát ettől épp megnézhetnének egy kiállítást

de a közönnyel nem lehet felvenni a harcot, se az elszigeteléssel

olyan messze vannak tőlem, mint Jerusalem

pedig én közel hozzájuk

s egy a múltunk

s lám egy kiállitson a fotóink, a 80, évi "események" okán is

a külvilágnak egyként "zsidók" vagyunk, de nekik mi (neológok) talán nem is...(?)



2024. június 29., szombat

70, 80 fölött

 néha olyan hülyeségek jönnek ki a számon, hogy magam is meglepődöm

szerencsére ilyenkor többnyire döbbent  hallgatás van a túloldalon , mintha meg se történt volna


jó, elmúltam 81, de azért tán mégse kellene ilyeneket mondani, hogy


hogy nem tudom meddig tudom még nyújtani ezt az életet, muszáj megcsinálnom még ezt-azt


bár épp aznap délután hangzott el a múzli klubon , hogy én se vagyok már 20 éves (pont elmúltam 4szer annyi)

meg ugyanitt az, hogy kinai gyógyászok 4 év alatti és főleg 70 év fölött embereket nem gyógyithatnak




egyébként ha belegondolok, valami hasonló történik nálunk is 70 fölött, ha nem is mondják ki!- kerekperec

átlényegülés(ek) -egy szobor előtt

 juni 21

Az Átlényegülés c. szobor előtt állok, Hadik Magda kiállításán, amit már nézegettem is a megnyitón, látószögembe esve,  




most odajön valaki és mondja, hogy a szobor a szobrásznő férjét ábrázolja, s tulajdonképpen halotti maszk Jé, én nem is tudtam, hogy férfiarc, annyira semleges, és azt se, hogy halotti maszk persze nem is láthattam a feliratát se..

Mondja, hogy eredetileg volt egy bot is mellette )egy valóságos sétapáca). kék csempébe ágyazva, de eltűnt...(ahogy Fátyol Misi szobrának vonója is szokott?)




egyszer csak rájövök, hogy én ezt az arcot (mármint az élő, beszélőét) ismerem fiatal, gimnazista változatában. Ő is a szobrásznő unokaöccse, nem csak a nyitót remekül tartó bátyja, dr Hadik György, sőt, van egy bátyjuk is, a Zoli, ő akkor járt gimibe, amikor én, kettővel fölöttem. a kisebbek viszont akkor, akkor már tanitottam, ugyanabban a gimiben. (Anyukájuk meg szolfézst is tanitott nekem) Szóba is kerül ez

Valóban, beszélgető partnerem 70-ben érettségizett Marosvári majd Gógh osztályában, de ki volt a magyar tanárjuk?. csak annyit mond lakonikusan, hogy egy termetes asszonyság(de tudom, Pné, nekem is ő volt, de akkor egyáltalán nem tűnt annak még)

Aztán valahogy egy éles beszédfordulattal, azt mondja valamire, hogy na majd a következő életünkben,,,én persze tiltakozom: az ugyan nem lesz, mármint úgy, hogy Hadik..(mi is a keresztneve?) Róbert születik meg még egyszer vagy akár Gonda Juli

Na erre felkapja a feját, "mit mondott? Gonda Juli?!

Ő volt az a másik irodalomtanár, akire mindig irigykedtünk, hogy minket nem ő tanit!"

Hát, mitagadás, én VOLTAM"

Mindig van egy másik tanár, a szomszéd (osztály kertje mindig zöldebb...Egyébként az igazság az, hogy még az igazgatónk is velem példálózott a P tanárnőnek, hogy legyen mélyebb, mint én ---de nekem csak a tanitás volt a dolgom, a friss diplomámmal, mondta, ő meg két gyerekkel...meg könnyebb is volt fiatalon, szabadon... tényleg szerettek az akkori tanitványaim.. bár épp az öregebb tanárok szorgoskodtak, azon is, hogy legyen már nagyobb a távolság köztem és a tanitványaim közt - pedig az évekkel ez úgyis megtörténik :(


az öccs is odajött hozzánk, s elhangzott, hogy a szobor modellje is magyar  tanár volt, Csurgón, (egyébként ott éltek, egy ideig, és onnan is való a kiállítás szoboranyaga) és nagyon gyerekpárti volt (Csokonai  után mi más lehetett volna?) később a minisztériumba került. kár- mondom, aki jó tanár, az maradjon a katedránál. De története van ennek is, ..A csurgói tanár úr tanitványait nagyon fiatalon be-behívták munkaszolgálatra, s ez ellen ő élénken tiltakozott, mire megfenyegették, hogy agyonlövik, ha nem tűnik el

ez a történet is rajta van a magnószalagok  egyikén, amikre Hadik Magda utolsó éveiben rámondta az életét,

..a múzeum őrzi (ki is fogom kérni), elkérve az ignőtől, úgyis beszélni akarok vele apám irodalmi-filozófiai irásos hagyatéka ügyében...






 






rövidzárlat

 Vagyok


De nem tudom

hol és mikor


Csak vagyok...

eső után...

 DÜHÖS VAGYOK MAGAMRA.amiért nem vittem el még a fürdőkultúra könyv megjelenése előtt Maros-parti és fürdői fotóim, pedig már archiv értékek, de igy nem kerülhettek be..

pedig mennyi van a 20as, 30as évekből is, anyuval...meg én pár hónaposan, 43ban, meg aztán fiatal lány koromban , később már a fürdőben is...

utólag elküldhetjük ugyan, a levéltárba, meg mesélhetünk is.. (még  nagyanyám is törzsvendég volt,,,) de ez már tényleg csak eső után köpönyeg


a borházban bemutatták, érdekesen







meg is vettem a könyvet

mert (nélkülem is) nagyon gazdag és érdekes...



junius 20

2024. június 28., péntek

egy szabálytalan könyvbemutatóról

 ilyenfajta könyvbemutatókra nemigen szoktam menni, egy ilyen  rózsaszín cimű és boritójú könyv nem épp az én zsanerem



de most, mivel nem tudtam elmenni unokám bábbemutatójára, csak elmentem,s ez is tanulságps volt



hogy akar valaki mindenképp iró lenni és az is lesz... (jogászi, újságii kerülőkkel) zaklatottan de eltökélten . S vidáman.


Ez az álom-regénye nem érdekel, de a Lédai monodrámája igen, amit az Elbocsátó szép üzenet miatti felháborodása késztetett, elképzelte, hogy Léda hogy reagált rá élete végén... Erről irt Nyári Krisztián is, dokumentalista módon. Én azért nem vennék bátorságot más helyében beszélni, mikor ő némaságra (betegségbe ) menekült is előle...(nade ez a régi nóta a fikció és az én mostoha viszonyáról) egyébként egy 84 éves marosvásárhelyi szinésznő "rácsapott"! (akinek újabb darabot ir)

Az Úri utca 5-nek viszont nyomába járok, ez volt az első és tán legsikeresebb? regénye..



.


A bemutató nem is volt szigorúan vett szakmai, régi ismerős H Pali (egykori lakótárs?) beszélgetett T Rózsával, oldottan...



Nem unatkoztunk, mindenesetre


Egyébként nekem is van  vonatkozásom, volt egy Tatár nevű tanitványom, aki mindig emlegette , büszkén a növérét, irodalmi vonatkozásaival persze, remélve, hogy tudok róla (egyébként ő is a giminkbe jár, de én nem tanítottam, hanem Stenger Gizella igen, akit egykori tanítványa  istenit valósággal...(nincs egyedül!)

Lám egy jó magyar irodalom tanár csak úgy gyártja a későbbi irókat, Leipnikker-Lantos Péter t is, nameg Tomi  unokabétyám verseiben is ott bujkál, az inspirációja)




junius 19.

játszótér fölött

 játszótér fölött lakom

 a gyerekzsivaly sose zavar, akármekkora is

hanem a felnőttek! Most is ők beszélnek, meglehetősen hangosan

- Most mon-doooom! -  egy nő,,,,

- Mondod? Óbégatod! - kiáltok föl azaz le

Pár pillanatnyi csönd,,,

2024. június 27., csütörtök

viharos múzeumi éjszakában

 Az eső (vihar?) elverte a Múzeumok éjszakáját.

Az Aranycsapat filmet is (mert a szabadban akartak levetiteni), amit pedig rokonom (Suranyi András) rendezett 8 egyébként szerencsére épp másnap leadta a Duna tv)

Azért láttam a skanzen eresze alól egy tűzzeljátékot

s a skanzenban egy hagymatermesztő református család takaros s barokkos szobáját, 




apró megvetett ágyakkal, 



s azt is megtudtuk, hogy nem csak azért rövidebbek az ágyak, mert alacsonyabbak voltak régebben az emberek, hanem - mint sejtettem - kucorogva aludtak, nem hanyatt, nehogy meghaljanak.

Aztán láttam gondolkodó széket, az öreg férfiak kiváltságát




Nomeg a kemence padkáján ültem a rongyszónyegen, de a lábunk alatt is az volt


a különbség

 Nézem az újabb képeim,  a régi  szálfavékonyakkal, csinosakkal, törékenyekkel, kecsesekkel - összehasonlitva. Látom a különbséget, nem csak az ősz hajban és a plusükilókban )ami mostanában csökkent is párat) Látom a különbséget a jellegben, a habitusban is. Úgy látszik, ez együtt jár. A külső - belső is. Olyan lettem, mint egy markotányosnő (na nem szó szerint, de markáns, darabos, mindent legyűrő - eddig. )

Jól van ez igy!

kései hasonlóság

 Még a hullám is úgy esik jobb oldalt - a homlokomnál- ősz hajtincsembe, ahogy anyunak.

Sose hittem volna fiatalon, hogy ennyire fogunk hasonlitani öregségünkre

De nem bánom!

Igy kicsit megmaradt - bennem.

Remélem, valamicske -a hajhullám mögötti - bölcsességéből is. (?)

Későn

 Későn kaptam észbe

Igazán élni is kéne!


De már nem birok...

2024. június 26., szerda

Makovecz kör angyallal és rosszulléttel...

 Mióta tart a kánikula, szinte naponta van meg-megújuló szívgörcsöm

Ma (azaz hétfőn, irtam), délután már túl voltam két nitromint befújáson és egy retard tablettán

mikor újból elővett

a Galamb iskola előadó termének lenti részében, ahol félkörbe ütünk egy kisangyalt



, s a halálról hallgattunk előadást, de mire erre sor került, majdnem én lettem az illusztráció de addigra már észrevétlen ki azaz felléptem a félkörből, a felsőbb térbe , ahol több levegő volt...

lent teljesen beszűkült köröttem a tér, azaz nem akartam megvárni a teljesent( Valahogy észleltem már a részecskéket is körülöttem, nagyon rossz érzés volt - de fönt elmúlt. Pár befújás és főleg vizivás után egész jól lettem. Azaz magamhoz tértem.

Figyeltem végig...azért.



(Szabó Juditot már hallottam, olvastam ismerem, nem mondott újat, noha új volt az interjú, hiszen szegény Tompos Kátyáról is emlitést tettek)

Meditálni jó volt, jó, nyugtató, melodikus zenére... nyugtató is..

Bennem csak ez vetődött fel (megint csak) , hogy a HKÉ-knél mintha megfeledkeznénk róla, hogy ezek csak halál KÖZELI élmények. De vezetőnk, M azt mondta, hogy senki se gondolja másként, akkor jó, mondtam, oké (én lehettem korábban eltévedve?) mert mégis csak Shakespearenak lehet igaza aki, azt mondta rá, hogy onnan még nem tért meg utazó, tehát igy kellene a halálközeli élmények szereplőit is venni

Meg még irritált kicsit, mikor valaki úgy aposztrofálta magát s még valakit, hogy kiválasztottak, Nem szeretem ezt a szót. Legyen mindenki az (vagy senki) (?) Vagy legalább ne mondjuk ki (nem "demokratikus", és Isten azt hiszem, az:) bár, jut eszembe kicsit magam azaz a zsidóság ellen beszélek ? :)

Én se azért billentem H. I.  rosszulléteimből eddig még mindig vissza, mintha az lennék (vagy mégis  azok lehetünk, mindannyian, akik maguk választják Istent?!...) őket választhatja viszonzásul ő ?!

Egyszerűen nem hagyom magamq, meg sok is még a dolgom

Mikor úgy éreztem, hogy teljesen beszűkül köröttem a tér, még mielőtt megtörtént volna, kiléptem belőle

Igen, nem hagytam, nem hagyom magam...

..


G5u

a végén beálltunk egy csoportképbe , heten voltunk (mint a gonoszok? remélem nem, a 7legyen csak mágikus szám

mindenki olyan kedvesen, nyugodtan mosolyog, a képen, hát én valóban kicsit megviselt vagyok, fura módon , lent megint mintha kezdtem volna rosszul lenni, tán rosszabb volt ott a levegő, nem tudom, de legközelebb remélem  (ha egyáltalán élek) nem lesznek ilyen zavaró tényezők, mert nem szeretném megbontani az egységet se.. mint most kellett)

Persze az is lehet, hogy nem véletlen szeretek én mindig széleken ülni...


(s jé, állni is :)

a Lidlbe

 a lidlbe megyek, már este felé, de még messze a zárás, ami itt 9. 7 múlhatott csak.

persze a fotózás nem hagy el, érdekes a felhőzet a lemenő nap körül, észre se veszem, hogy a kocsi út lehajtóján állok, csak mikor már a sarkamban egy autó

de megúsztam, kép is lett, ha nem is túl jó, de nem annyira rossz se, hogy véletlen az előbb épp letöröljem...


najó

visszafele ezt csináltam, de ez más tészta azaz fa......:



két teherautóból munkásemberek bújnak elő, felmosó felszereléssel

egyikük bele is tette a kék vödröt a kisebb fajta kocsiba, amit én is szoktam vinni a vásárláshoz 100 Ft-ért (jó, hogy nem ugyanazt)

ácsorogtak, sétáltak, nem jöttek be, ők

csak úgy mellékesen kérdem a kártyás önkiszolgáló helyén szabadon mozgó alkalmazottat, hogy takaritó brigádot látok , itt fognak takaritani?

azt mondja, ne foglalkozzak vele

megemlitem neki a vödör meg a bevásárlókocsi találkozását

de változatlanul hárit, majd elmossák, nem az én dolgom 

hát tényleg nem (még szép)

ejtem is az ügyet

de később összetalálkozok egy másik itt dolgozó alkalmazottal tol valamit és mondja kisérőjének, hogy itt vásárlók vannak és NEM AKADÁLYOZTATHATJÁK ŐKET:::: (,,na tessék

mégis csak az én dolgom is

visszafelé nem is láttam őket, de a kocsijuk ott állt, igaz, Még volt idő 9-ig

még egy szép fotót tudtam csinálni a templomról , meg a fákról, 




sőt előbb Tünde nagy fájáról is...




ja? és a lényeg, hogy végre rendbe jött a hűtöm (nem is volt rossz tulajdonképen...Ööö,, hosszú... )de összefügg azzal, hogy a konyhai (földelt) konnektornál töltöm a gépet  itt az asztalnál, végében kuporogva, mig napokig sehol)

és jócskán vásárolhattam végre hűteni valókat, még mireliteket is.

milyen más a melegben egy hűtött szénsavas viz is akár....mint a melegtől langyos..


nehéz az élet. (kánikulában)


álom és való

 Ébredés után keresem egy esemény idöpontját.  tán 27.?, a Petőfi parkban, holokauszttal kapcsolatban, levéltári szervezés.. de késöbb rájövök, csak álmodtam ezt az eseményt. VISZONT eszembe jut, mégis lesz 27-én a  Levéltárban  K  Finisszázsa...

2024. június 24., hétfő

2024. június 23., vasárnap

2024. június 22., szombat

2024. június 21., péntek

Anyu 116. születésnapjára

  

Isten éltesse,anyámat
Az örökkévalóságban.
Ha van
De van
Ha ö is van
MIért ne lenne?
Örökké vagyunk
Ha már így lettünk
A létbe belevetve
Kitörölhetetlenül

Érzem
Így kell lennie
.

2024. június 20., csütörtök

tegnap s holnap

 Csak tegnap volt

Csak tegnap volt..
Mintha minden csak
Tegnap történt volna
Az egesz élet
Csak egy nap volt...
De mi lesz holnap.?!

2024. június 18., kedd

AZ újságiró tévedései

 


SZEGED











Gonda Júlia mindösszesen másfél éves volt, 

amikor édesanyjával vagonokba tették, a táborból 

a ma már nyolcvanéves nő édesanyja nem tért vissza.

 Gonda Júlia turistaként utazott vissza, a visszatérés 

után írta azt a verset, amelyből talán az is kiderül, 

hogy ugyan néha az emlékekkel is nehéz élni, 

de nélkülük sokkal nehezebb.

 

„Most fáj, ami akkor nem, hetvenszeresen”

 

Gonda Júlia a Szegedi Zsidó Hitközség Arcívumának

 kiállításán,, olvasta fel a versét, azzal, 

hogy ma már eltelt tíz év ,a vers megírása óta, 

így most már nyolcvanszorosan fáj, hogy a 

síneken kívül, nincsenek emlékképei arról, hogy 

mi is történt valójában, a hiány viszont sokszorosan

 fájdalmas. A holokauszt szegedi érintettjeinek, 

áldozatainak személyes anyagait összegyűjtő 

kiállítást a Szegedi Zsidó Hitközség elnöke, 

Buk István nyitotta meg, aki azt is megjegyezte,

 hogy a vers írójánakédesanyjával együtt „utazott” 

a vagonban az ő édesanyja is. 

Sose higgy újságiróknak!...manapság)
Megölte az anyámat! ( azt irja, hogy 
"a ma már nyolcvan (egyébként 81) éves nő
 édesanyja nem tért vissza"
DE, de! hiszen a különben felidézett versben is áll
 (alliterációval is megerősitve:
"de hazahozott hősiesen
Auschwitztól menekítve meg'!"
na meg nem turistaként mentem, 
ha turistabusszal is, hanem "zarándékként"
 egy zsidó csoporttal...
apámat viszont tényleg megölték, 
tehát statisztikailag áll a dolog.Borzalom!
és megint kiderült: a vers igazsága 
nem a valóság..ne keverd!,
mert azt is félremagyarázta , 
hogy mi is fáj nekem hetvenszeresen
 s már nyolcvanszorosan.. 
nem az emlékek hiánya.. 
kimondhatatlan
És én is MÉG élek. (de lassanként igaza lesz, lányomnak"emlékmúként"...s egy-két elírással..

avatar
SZLAVKOVITS RITA

2024. június 16. 19:31

Juli néni kis barátja

 a kisfiúval már harmadszorra is találkoztam, (aki kitalálta, hogy Julinak hivnak...pontosabban Juli néninek,,

másodszorra a turulszobor avatása előtt..,,,

most meg a Hagymatikumnál,  a borfesztiválon (bár gondolom, egyikünk se borozott)

már régi jó ismerősként üdvözöltük egymást

távolból táncoltunk kis, párhuzamos mozdulatokkal én ülve, ő állva, tekergette a kis derekát




aztán még integetett is felém


ide is jöttek később az anyjával...

(ide, a hegyhez, a kis Mohamed, ha már a hegy nem ment hozzá :)Juli néni kis barátja


szanálások

 én vagyok rosszhiszemű? nem megértő?

mindenre megsértődő?

viszont hamar elfelejtem, ahogy kiírom magamból


most pl ez bánt!

az unokatestvérem összegyűjtötte a levelezésünket az anyukájával

jó nagy , dupla paksaméta (egy regény)

most találomra belenyúltam,, és meglepetésemre, olyan leveleket is találtam amit nem nagynénémnek, hanem egyenesen az unokatestvéremnek irtunk (anyuval) 

(emlékszem, kaptam már igy vissza fényképeinket is rokontól - ami megvan nekünk is, persze,,,)


nem tudom mire vélni...

(mért küldtük akkor el?) (esti kérdés)

KALAPOS HÖLGY 2022 JUNIUS 18

 


2024. június 17., hétfő

cukor nélkül

 nem túl kedves hozzsóám (eddig?) sose jutott eszébe, hogy - mint ahogy  többnyire másnak, kihozza a kávémat

most viszont kivételt tett, meg is lepődtem

mondtam, de kimegyek a teraszra, nem baj

elég sokat vártam, mert előttem egy párnak (akik amúgy utánam jöttek) különleges kivánságaik voltak

nem tudom hány éves lehetett a nő a fiatal fiú oldalán, de ahogy a szimpla kávé szóba jött, azt mondta, azt csak a nagyanyjuk ivott

hát nem tudom, lehetek-e én a nagyanyja, mert én még ittam szimplát, igaz anyu rendszeresem,,

na jó. leültem kint. és vártam



újabban váratlan zajoktól megijedek, most is az történt, ahogy a fatálcát a kávéval és vizzel asztalomra billentette

nade valami szemmel láthatóan hiányzott, hát persze: a cukor

visszamentem érte, a pulthoz, két cukorért,  a tálcámmal, s már az ajtó közelébe ültem újra le

mikor visszavittem , megemlitettem, hogy ugye nem tett cukrot a kávémba (mellé se)

nem , ő nem szokott ! - válaszolt magabiztosan és szemtelenül

nocsak...

sokan cukor nélkül isszák a kávét! - igy ő

azt tudom, hogy az igazi kávésok igy szeretik, - hagytam rá

de mióta vannak fölényben?, statisztikát csinált róluk (ezt már csak magamban...)

döntsem már én el, hogy cukorral vagy nélküle iszom, a kávét, sőt , hogy mennyi cukorral!

(azért a 600 Ft-ért - s egye fene továbbra is én viszem ki a kávémat....

a mozgalmas nap msik fele

szóval, szerencsére még elértem egy tervezettnél korábbi buszt, 15, 05-kor,




 s igy már a 4kor nyitó ripsz-ropsz kiállitásra is a Hagymaházba értem, 



aztán meg tényleg haza vágtattam, bekaptam két kekszet (mert ma még semmit nem ettem,) , pár korty cola, mellékhelyiség, ruhacsere, s már idő előtt itt voltam a gála kezdésére...



Szép volt, gyönyörű, felemelő!




igazi koncert, klasszikusokkal, meg eredeti jiddis zenével,,, meg köztük főleg az én verseim,






 meg Pilinszkyé(hogy jövök én egy napon, lapon emliteni bennünket?) 




meg L Péter és egy másik túlélő makói lány párhuzamosvisszaemlékezései, két autentikus diák tolmácsolásában  (még hasonlitottak is...)







minden méltóságteljes volt

U ZS összekötő szövege is (amiben ugyancsak idézett.. kissé már szégyenkeztem is.aa nevemet sokadszorra hallva)

a kivetitőról 4év körüli képem vigyorgott ki, s csak menet közben vettem észre, hogy mögötte profilban felsejlett egy odailló öregkori profil (ahol épp bőgők, zsebkendő a kezemben-- miközben lányom a  Költözéséből olvas fel Vhelyen számomra megrázó em, lékeket






hát itt is, a háromból két verset végigzokogtam! G. Nikolett olyan erősen s szivbe-agyba markolóan mondta,,,köszönet érte

(a harmadikat csak azért nem , mert ahhoz nem öreg..jut eszembe mikor én gyerekként megkérdeztem a hegedűtanáromtól , mikor tudom majd eljátszani a Xerxes imáját, azt mondta, nem a technika hiányzik hozzá, hanem az évek)ha majd kellőn érett leszek hozzá, ha hozzá öregedek.. igaza volt, (bár kicsit megsértődtem) , mégiscsak mélyebbek elmélyültebbek leszünk az éveinkkel, s ezt nem lehet kispórolni) de igy is szép volt, megrenditó nagy élmény, köszönöm!

ÉRDEKES hogy a zenék közt megemelődnek a szövegek, de viszont a szövegektől a zene is...




A kb 2 órás koncert után a pódiumteremben, megköszöntük tárgyszerűen is a szereplőknek,.ami gyönyörűséget adtak

KÖSZÖNJÜK NEKIK:






Meg hasznos beszélgetéseket folytattunk..

(többek közt Ferge Zsuzsára emlékezve gyerekeivel... a dádapára Dr Kecskeméti Árminra, (no meg az én nagyapámra...is)

Lehet, hogy folytatás lesz a Szegedi Zsinagógában? Jó lenne!!!!