TÉVEDÉSEK SZOMORÚJÁTÉKA 2011

 2011. júl. 20.

tévedések (szomorújátéka)

erre az idézetre bukkantam (a facebook Nyitott Akadémájától" (mi is ez?!) és nagyon elgondolkodtatott, mondhatnám, nem is én találtam rá, hanem ő talált el engem..., csak még azt nem tudtam eldönteni, hogy vigasznak fogjam-e föl, vagy épp ellenkezőleg.... Ime, ki-ki döntse el:

"Ha az ember éli az életet, akkor a tévedéssel is számolnia kell, különben nem lenne teljes az élet. Semmi garancia nincs rá - egyetlen pillanatban sem -, hogy nem követünk el baklövést, vagy nem kerülünk halálos veszélybe. Az ember talán úgy véli, akad biztos út, ez azonban a holtak útja volna. Aki biztos úton jár, tulajdonképpen halott." Carl Gustav Jung

 

Nos: hogy az élet tévedésekkel jár, elfogadható (errare humánum est (tévedni emberi dolog) - tanultam még latinból a gimiben vagy anyukámtól? - ő betéve tudta az egész latinszótárt is..., ki se kellett nyitnom, ha szótáraztam azaz "preaparáltam" a szavakat). Node hogy épp ettől lenne teljes az élet?, sose gondoltam igy a teljességre... (inkább , ahogy J. A. mondja: "Mindenséggel mérd magad!".... (az pedig mármint a Mindenség, nem tévedhet... mert akkor összeomolna, vagy nem? szerintem ott, abban minden pontosan , tévedésmentesen működik....még jó, hogy tőlünk függetlenül és/vagy felettünk, mert különben eltolhatnánk azt is a "tévedéseinkkel") Az is lehet, hogy Jung kis tévedésekről beszél, hisz a következő mondatban szinonimaként  a könnyed és komolytalan baklövés szót használja, de ha halálos veszélybe kerülünk és önhibánkból? az már nem "baklövés", az már komoly tévedés lehet , akár hübrisz is, tragikai vétség.... De hogy mindez, csak úgy magától jönne?... nincs garancia se! dehát ki is adna ránk garanciát, az amúgy is csak egy ideig tarthatna, az mindenképp egy idő után lejárna... nincs apelláta, bármikor bármi hibát elkövethetünk... na tessék. Mert ez az élet? Jól nézünk ki!... azt hiszem semmi vigaszt nem találtam ebben az idézetben, sőt, talán csak egyfajta egyéni felmentést, mert hogy mások is tévednek... mindenki...? mondja Jung. Legalább is aki él. Vajon mikor s miért irhatta ezt, érdekelne. Vajon milyen tévedés után, mégis-biztatásként. Hogy örüljünk? Akkor is? Mert a tévedés annak a jele, hogy élünk. És éppenhogy arra buzdit, az életesség jegyében, hogy ne is keressük a biztos utat, hanem eleve, kockáztassunk tévedezzünk, (tévelyegjünk?), járt utat a járatlanért el ne hagyjunk. Van valami olyan nézet is, hogy a rossz döntés is jobb, mint a nem döntés...(én képtelen lennék gyakorolni, inkább húzom a döntést, de hát honnan lehet előre tudni, ha döntünk is, hogy az rossz vagy jó? Mindig utólag derül ki. S persze, ha nem döntünk, pedig kellett volna, azt is!!! (s amit a nem döntésünkkel, a halasztásával elszalasztunk, igy mindig kedvezőbb szinben tünteti fel magát, valójában tényleg a nemdöntés gyakorlatilag tévedésnek tűnik. Állóviz. A rosszon  meg mindig lehetne javitani. S hogy a "biztos út" csak ismétlődés? Unalom. Annyi mintha nem is járnánk... (nem is élnénk...?) jaj, egyre kevésbé vigasztalodom. Sőt, ezek szerint én hibát hibára halmozok. Még a tévedésre mentséget adó  ellenérvek példái  is azt mondják,. hogy folyton tévedek....

hát tényleg megirhatnám Shakespaere Tévedések vigjátéka pandantjaként az én Tévedéseim szomorújátékát... persze az is tévedés, hogy képes lennék rá, azaz megirni .... viszont ha belegondolok, nem irom, hanem  élem... ez meg Jung szerint amúgy is tévedéseink biztos jele..., másrészt forditva, a tévedések megléte életünk biztos jele, tehát mégis csak örüljünk a tévedéseinknek is. Mégis csak Shakespearenak volt igaza, hogy nem szomorú- hanem vigjátékot irt a tévedésekből. És akkor mégiscsak örüljek, vigasz ez mégis csak: )a cogito ergo sum) -mintájára: tévedek, tehát vagyok.

S ez azért nem semmi!

aliz2. :: 2011. júl. 20. 21:06 :: 6 komment 
Kategóriák: vélemény :: Címkék: anyu, elmelkedes, JÓZSEF, jung, pszichologia, SHAKESPEARE