Popper Péter még mindig - mintha élne- a legkülönbözőbb aktuális kiadványokban jelen van bölcs, nyugtató gondolataival. Most egy patikai kiadvány juliusi számában olvashattam gondolatait a gondolat teremtő erejéről.
bár fizikai értelemben nem hisz benne... ( u. n. materializálásokban én sem)
de lelki értelemben igen
és kiemeli, hogy a mai - a nyugati világra jellemző - negativitás, sulykolása, mennyire káros és veszélyes ... (én a magam részéről küzdök is ellene, szinte kinosan kerülöm a negativ szavak használatát is - annak ellenére , hogy eléggé pesszimista - sajnos- a beállitódásom, és ha másoktól hallom e negativ szavakat - olykor még pozitiv szavak modalitásaként is, hogy pl - most a példa kedvéért leirom, hogy : rettentő , iszonyú, borzasztó jó - mint oximoron... brrrr, kiráz a hideg) -hát még ha valaki csak a negativ tulajdonságokat veszi észre a másik emberben és szaftosan szinte élvezettel prezentálja mindezt..., szinte fizikailag (nem csak "lelkileg"! ) - fáj..., és elegem van az újságirók szenzációhajhász, negativumokra kihegyezett cikkeiből, lefelé torzitó, manipuláló "hireiből" is)
a pozitiv gondoLkodás kivánalma mára közhely lett
a gyakorlatban nehéz megoldani, úgy hogy ne hazudjuk csak magunknak, és ne legyen formális ez a felszini pozitivitás. hiába kerülöm én a negativ szavak használatát, ha belül mégsem szemlélem pozitivan, optimistán az életet. Ha minden jóban a rosszat is látom, pláne ha a rossz elnyomja a jót... ha az élet keserédes izéből a keserűt érzem jobban.
belülről kell szemléletet, attitüdöt változtatni! s nem formálisan, és "technikákkal"....
én pl. -kicsattanó- 20 éves koromban mélyen pesszimista voltam, és a haláltól féltem, minden ok nélkül, csak úgy, általában és elvontan, "filozofikusan",de nagyon, "irtóztatón" - (de Kosztolányi pl. már "szegény kisgyermekkorában"...) az öregkori depresszió meg szinte törvényszerű... (és tán érthető is) Popper is korai éveitől depressziv reakcióban szenvedett - mint irja, és az aktivitást "irta fel" neki analitikusa egyetlen, depresszió elleni gyógyszereként... Hát ő ezt be is tartotta.
azt hiszem, ez a megoldás: aktivnak lenni, amig csak tudunk (persze öreg korban ez is szüksésgképpen csökken... de Poppernak is sikerült "mindhalálig" aktivnak lenni, utolsó levelében, levelével is... )
és milyen bölcs és nyugodt ember volt...
a buddhizmusból (is) merithette ezt az alapállást, mint ahogy ezt a mostani (posthumus irását is egy buddhista gondolattal zárja:
"Ami jön fogadjátok, ami megy engedjétek."
(Mennyire egybevág ez az ugyancsak bölcs Weöres Sándor e - jól ismert- soraival:
"Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasitsd el senki szeretetét.")
Könnyű belátni. Nehéz - de kell - megvalósitani!
aliz2. ::
2010. júl. 26. 23:49 :: 4
komment
Kategóriák: vélemény ::
Címkék: elmelkedes, filozofia, pszichológia, vers, WEÖRES
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése