sehogyse megy ki a fejemből az a röpke beszélgetés...
irtam is róla valamit, még akkor, meg fotóztam is(ez a lényege)..de elveszett...
a klubrádió előtt találkoztunk össze... lányommal voltam, ki babakocsiban tolta pár hónapos kisfiát..
örültek egymásnak, jóismerősként beszélgettek, én meg... szokásomhoz hiven fotózgattam
már a Bécsi krt és a Szépvölgyi út sarkára érhettünk... mikor váltottunk néhány mondatot mi is, ami belém vésődött
lányom nem szereti a fotózgatásaimat, s ő csatlakozott hozzá
azt mondta: nem kell minden pillanatot rögzíteni
s én ellenkeztem: de éppenhogy kell... mert anniyra más minden pillanat...
és épp most úgy érzem, igazam volt... mégiscsak...
a pillanatok elrepülnek, rögziteni kell!
az élet is elröpül...
milyen szerencse hogy a versek ittmaradtak
az is "rögzités" valahol
alig várom hogy kézbe vehessem---
az utolsókat...immár postumus:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése