lélekjelenlét
tegnap kaptam egy figyelmeztetést! hogy figyeljek jobban...
a teavizforralót akartam levenni a gázról, mikor egy nagyobb lángot vettem észre felcsapni balról, majd valami fura szagot - kiderült, hogy a hajamba kapott a láng. Az égett. Egy másodperc alatt elolthattam a szabadon maradt jobb kezemmel. A hajamból meg kijött egy pár tincs. Úgyis le akartam vágatni. Ez majd megsürgeti.
csak utólag döbbentem rá, mi is történhetett volna, ha nincs lélekjelenlétem.
a lélekjelenlét - isteni jelenlét.
köszönöm, Istenem!
s hogy megint csak nem lettem "égő áldozat".
(ez most kicsit izetlenül hangzik, de néha talán lehetek én is (keserűn) ironikus vagy... nem? (Kölcseynél - a "Vanitatum vanitatus" értelmezésével kapcsolatban -ezt egyszer annyira megtanultam és elgondolkodtatott ez a meghatározás:"a fájdalom gúnyba torzulása"...)
másrészt, tényleg, még sose jutott eszembe, hogy Istennek adjak hálát azért, hogy túléltem a holokausztot... dehát nem is őt hibáztattam azért, mert apám nem... és egyáltalán: ez az ominózus kérdés: "hogy is engedhette Isten..? hol volt?..." tipusú kifakadás, nehezményezés Isten irányába(majd esetleges elfordulás tőle, épp ezért) számomra mindig követhetetlen, értelmetlen volt. Hiszen "ő" is ott volt a koncentrációs táborokban, vele is történt , ami történt. amit emberek tettek. emberekkel. akiket maguknál alacsonyabbrendűnek tartottak. pedig minden emberben ott van az isteni. de akik tették, amit, azokban, akkor, hol volt, amikor? hol volt a lelkük, nekik... és most, ennek a norvég tömeggyilkosnak... hol?!
....
("Hol van Isten, amikor szenvednek az emberek? Teszik fel sokan a kérdést. A háború után sokan hitetlenné váltak. "Hol volt Isten a koncentrációs táborokban?" - kérdezték....A legkegyetlenebb forrása a szenvedésnek az ember: az ember Isten nélkül. Minden rossz okozója az, hogy az ember elszakadt Istentől." (Karl Carstens) Elszakadtunk Istentől, ezért néz így ki a föld. Nem "miért" hanem "azért".- olvasom most Szabó László egy irásában:Miért van annyi szenvedés)
http://www.felfedezesek.hu/index.php?content=felfedezesek&cid=6&id=142 )
aliz2. :: 2011. júl. 26. 8:32 :: 20 komment :: Címkék: elmelkedes, epizod, eset, hit, pszichológia
Szőke Mátyásné Ildikó
VálaszTörlésÉn már belefáradtam a miértekbe,annyi szenvedés és katasztrófa volt és van... Az előbb jöttem rá,-Téged olvasva-, hogy talán így akar megbizonyosodni róla, akkor is kitartunk-e mellette,akkor is hiszünk-e benne, ha a miértekre nem kapunk választ. Elfogadjuk a döntését, vagy nem. Viszont megerősít a tudat, hogy időnként nem enged megégni, leesni, megbotlani.
Valóban figyelmeztet, ahogy írod, hogy jobban figyeljünk. Lehet, hogy nem is a balesetekre, hanem Rá.
Válasz4 é.
Gonda Julia
ugyan már, miért lenne ilyen zsarnok és önző?!
Válasz4 é.
Szőke Mátyásné Ildikó
Nem úgy gondoltam, félreérted, csak az ő akarata legyen meg. Én ezt kérem minden nap a Miatyánkban teljes hittel. Ő tudja, mit miért enged. Persze lehet, Neked van igazad, s én nem látom már tisztán az útmutatásait. Majd utánagondolok.
Válasz4 é.
Gonda Julia
én nem gondolok semmi konkrétat, nekem "ő" se annyira konkrét, mint Neked!!! De ez a "legyen meg az ő akarata " szerintem is áll(hat)....