Vigyázzatok!

 a kanyarban hirtelen előttem terem egy babakocsi, éles szögben pont elém, a járdaszélre... Vigyázz! kiáltom hirtelen reflexszerűen, fékezni már nem tudnék, olyan közel vannak. A férfi aki tolja a kocsit, vissza is kanyarodik, de a feleség ki mellette megy nagyobb gyerekükkel ,igy eltorlaszolva az egész utat, rámförmed, hogy nekem kéne vigyázni... a férfi meg, hogy ez járda (igen ám, de mellettem duplán országút, szélen megyek, lassan,óvatosan, de váratlanul elémugró eseményekre  nem számitva

másnap meg  a kijelölt bicikliúton karikázúk,ami mellett egy nyalókázó  kislány épp már lábét emelve rá akar lépni, pont a biciklim elé, alá, Vigyázz!  kiáltom (neki is, reflexszerűen), de már kiált is a mögötte levő anyja, ki a biciklijével van elfoglalva, rá se nézett eddig a lányára, rám kiált, hogy ne kiabáljak a lányára... inkább üssem el? - kérdezem

megint másnap meg nem én kiabáltam, hanem látom, hallom hogy egy anya üvöltözik ártatlan gyerekével..biciklijükről leszállva....csak úgy...Nekik szabad. (?) (egyébként gyakran látok ilyet!!!)

***

még egy mai variáció a témára

de ma sem én kiáltottam, hanem egy egyébként nehezen járó - férfi a Gy. cukiból kijövet, s mint utóbb kiderült a "párjára", mert majdnem elütötte egy járdán bicikliző..

az se örült a figyelmeztetésnek, bár félre állt - mondván itt tilos biciklizni

- ha elüti, mindegy már! - nem birtam ki, hogy ne szóljak

- akkor hivom a rendőrséget

- és ha nincs olyan állapotban

- akkor a párom szól!

hát igy állunk! (és biciklizünk) (nem birjuk, ha ránk szólnak, ha a mi érdekünkben is)