Ahogy öregszem, úgy érzem, közelebb kerültem az emberekhez, azaz ők közelebb hozzám
tán mert már nincs nagyon fölöttem senki, "tekintély", ami mindig elválasztó fal volt (bár valójában sose volt igazán)
a nálam fiatalabbakkal mindig is jobban kijöttem (tán mert nekem sose volt szükségem "tekintélyre", sőt)
vagy...nem is tudom
mindenesetre örömmel konstatálom, s jó, hogy igy van, akármi is az oka
(Le az elefántcsonttornyokkal!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése