nem üzletelek

 ülök egy szokásos padon

előttem elhalad egy szép, nem kicsi autó, ablakán kiszól egy fiatalember a volán mellől, hogy kérdezhet-e valamit, mellém is tolatna, de intek, hogy odamegyek , gondoltam valami útbaigazitást kér (azt mindig szivesen adok)

de nem. Kiderül, bár tört magyarságával, (arra is rájövök, hogy török, mondom jók a soroztaik), hogy reklámozni akar

valami tönkremenésről,  csődről, meg betiltásról is beszél

mondom, hogy engem nem érdekel, semmi, ne fáradjon..., de hajthatatlan, hátramegy a csomagtartóhoz, nyitja... de azt már tényleg nem hagyom, hogy kivegye a zepter edényeit

mondván, nem főzök

bioptron lámpát is ajánl

mondom, nekem is hányódik, de nem vált be

vissza is váltaná - mim van eladó?-teszi hozzá

már nevetve mondom, én nem üzletelek...

én egy passziv nyugdijas vagyok..- magam is meglepődök a definiciómon- de pontosnak találom

(el is felejtve, hogy pont őket szokták átverni)

visszaszáll, s megy tovább- kifelé igyekezve a csődjéből(?), a betiltott bemutatóiról...luxusautójával, -ahogy mondta - Zürichbe

hááát...jó utat  (de azt hiszem rosszat választott)

szept 16