A BLOGNYILVÁNOSSÁG AMBIVALENCIÁJA 2008 SZEPT 13

 

kezdem - megint, csak most erősebben - kényelmetlenül érezni magam a blogolással (blogolásommal)  illetve - személyességével  kissé összeférhetetlen - nyilvánosságával kapcsolatban

egyre többen közlik, hogy látták lányom esküvői képeit, hol?  hát a blogomon! - mondják evidenciaként.  igaz,  kedvesen, mosolygósan, gratulációval egybekötve mondják; amit köszönök...

nem is tudom, mi zavar , de zavar... talán  ez a kontrollálhatatlanság

hogy azt se tudom - a kedves kommentelőim kivételével - , kik is "látogatnak"

hogy mintha a blogom valami "átjáróház" lenne (jutottak már eszembe erősebb kifejezések is)

én meg valamiféle "közpréda", aki ráadásul nem csak a saját bőrét viszi "vásárra"

dehát én akartam, nem? vagy nem "nem ilyen lovat"...?!

úgy érzem magam kicsit, mint Goethe meggondolatlan bűvészinasa, aki nem tudta visszaparancsolni a szabadjára eresztett dolgokat...

ilyenkor szoktam elhatározni, hasonlóképp meggondolatlanul, hogy nem blogolok tovább - vagy legalábbis nem publikálom

persze nem gondolom komolyan, mert nem tudok nemírni (fotók felrakásával egyetemben) -

s a publikáláshoz a "publikum" is hozzátartozik, s bizonyos szempontból hízelgő is , hogy nem csak magamnak teszem mindezt! a mai statisztika szerint 202 embernek. tulajdonképpen megtisztelő. és örülök is neki - ne "játsszam már meg magam" itt...

mert mi értelme is volna mindennek, (bárminek!), ha nem másokért, másoknak (is) tennénk...

de mégis...

van ebben  valami ambivalensen, ijesztőnhízelgő (vagy hízelgőnijesztő)

-----

 mint ahogy abban is, hogy kapok emailt egy tévéműsor szerkesztőjétől, miszerint a neten barangolva bukkant rá "a történetemre", ami megragadta, és szívesen vennék, ha elmesélném készülő műsorukban

és úgy érzem, erre már tényleg képtelen lennék

mert az írás nyilvánossága még mindig könnyebben, egyszerűbben vállalható

ez a "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek"

mert ez mégis csak olyan személytelen, legalábbis, míg íródik az "elmondás"

mert a "mindenki" is személytelen

de egy stáb?! (és ami mögötte van?)

 

de lehet, hogy rosszul gondolkodom....  

hiszen (én is):

"szeretném magam megmutatni,/ hogy látva lássanak,/ hogy látva lássanak

 ezért minden: önkínzás , ének.... "  ( blog ) 

aliz2. :: 2008. szept. 13. 6:10 :: 23 komment :: Címkék: blog, blogíras, foto, kapcsolatok