A MEGTÉRÉS SZOMBATJA 2010 SZEPT 10

 

zsidó új év (Ros Hasono)  és hosszú nap (engesztelés napja) (Jom Kippur) közti napok(10) a "félelmetesnapok" , az önvizsgálat, a megbánások ideje, de ezek közt is kitüntetett a szombat: ez a megtérés szombatja

. meg kéne térni!?! csakhogy ez  valójában VISSZAtérés! *(tsuva eredeti jelentése szerint) csak vissza kellene térni oda, ahol eleve voltunk, amivé teremtettünk - tudjuk, "isten képmására"

Csak ez a képmás többnyire eltávolodik már a teremtőjétől, ezért van (lenne)szükség a meg- azaz visszatérésre. Évről-évre megkiséreljük... megbánva a  múltban elkövetett hibákat, és fogadalmat téve kijavitásukra a jövőben. Egész egyszerűen arra készülve, legalábbis elhatározva,hogy jobbak leszünk... 

Bölcseink a megtérést úgy értelmezték, hogy az két részből áll: egyrészt a múltban elkövetett rossz megtagadása, másrészt az az ünnepélyes fogadalom, hogy a jövőben jobb leszek, mint voltam.

"Mely vétkekre vonatkozhat a megtérés? Bölcseink ebben az esetben is két fajta bűnt különböztetnek meg egymástól. Az egyik, amit az ember Isten ellen követ el azzal, hogy nem tartja meg a Tóra parancsolatait. A másik pedig az, amit embertársai ellen követ el. A Tóra ugyanis az embertársaink iránti megbecsülést, becsapásának tilalmát éppúgy előírja, mint a szombattartás kötelező voltát, vagy a disznóhús evésének tilalmát. A Talmud pedig előírja, hogy az embertársaink ellen elkövetett gonosz cselekedetekért csak kkor lehet bűnbocsánatot nyerni, ha előtte közvetlenül   bocsánatot kér attól, akit megbántott..

embertársaink ellen elkövetett vétkeket csakis ők bocsájthatják meg. Amennyiben erre nem hajlandó, akkor megtérése nem fogadtatik el.

Istenhez forduló imák előtt előbb embertársainkhoz kell fordulni , bocsánatért, és milyen jó lenne meg se bántani őket... eleve.

Ovinu Malkénu --- "Atyánk, királyunk…” – szól a fohász újévi imáinkban. Ez a két kifejezés Istennel való kétrétű kapcsolatunkra utal. Hiszen két szinten is kapcsolódunk az Örökkévalóhoz. A kapcsolat első szintje a törvények megtartásán alapul: értelmünk a Tan megértésével birkózik. Érzelmeink az Örökkévaló iránti szeretetünkben és félelmünkben jutnak kifejezésre, cse­lek­vőképességünk pedig a parancsolatok, erkölcsi normák megtartásában nyilvánul meg. Olyan e kapcsolatnak a szintje, mint a főnök–beosztott, király–alattvaló kapcsolata. A kapcsolat erőssége a kötelességek megtartásán alapszik.

Van azonban a kapcsolatnak egy mélyebb szintje is, ez pedig az Apa-fiú kapcsolat.

A köteléknek ez a második szintje mélyebb annál, mint amit gondolatban, szóban vagy tettben kifejezhetünk. Ez a kötelék akkor is létezik, ha égi Atyánkhoz, az Örökkévalóhoz fűződő, a Tan megtartásán alapuló kötelék megszakadt. Ezen a szinten még a vétkezés sem választhat el tőle, hiszen olyanok vagyunk, mint gyermekei. Egy anya vagy apa mindig szülő marad, függetlenül gyermeke viselkedésétől. Még akkor is, ha gyermeke ellene fordul, megtagadja, megszégyeníti, meg sem ismeri. ő mindig is apja marad, és gyermeke, mintha saját része lenne, tőle elvághatatlan. A lélek legbensője egy az Örökkévaló legbensőjével. Ez a kötelék állandó. Lelkünk legbensője minden időkben Utána vágyakozik. Ez a kötelék nem a mi erő­feszítéseink eredményeként jön létre, s éppen ezért sem  a visszatérés lehetőségét.

Jom kipurkor tehát előtérbe kerül, hogy mindannyiunknak megvan a lehetősége arra, hogy javítson, hogy tiszta lappal indítson, hogy a múltat felülírva a jó utat válassza. Magában hordoz ez a gondolat még egy fontos üzenetet: minden embernek egyen­lően elvághatatlan kapcsolata van a Teremtővel, saját belső esszenciájával. Nincsenek eredendően szentebb és kevésbé szent emberek, de ennek megfelelően minden embernek személyes a felelőssége is. Senki nem bújhat ki a felelősség alól... ....

(*A ’megtérés’ kifejezés nem pontos, hiszen a héberben erre alkalmas szó, a tsuvá valójában ’visszatérést’ jelent. Ennek a terminológiának nagyon mély az üzenete. Az ember ugyanis eredendően jó, ezért aztán nem valami újhoz kell megtérnie, hanem valójában csak vissza kell térni a jó útra. Azt is jelenti ez egyben, hogy a visszatérés, a tsuvá mindenkinek kötelessége, hiszen az is tud még közelebb kerülni Istenhez, és így visszatérni, aki szó szoros értelmében nem követett el vétket.)

Naftali Kraus és KÖves Slomo gondolatai  - tőlük (írásaikból) mindig is  sokat tanultam-tanulok...

http://judaizmus.blogspot.com/2010/09/heti-haftara-haazinu-2010.htmlhttp://zsido.com/cikkek/a_megujulas_rajtunk_mulik___oszi_zsido_nagyunnepek/12/1599

aliz2. :: 2010. szept. 10. 17:53 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: elmelkedes, unnep, zene, zsidóság