ha visszagondolok ifjabb koromra, én egyáltalán nem voltam egy előzékeny, (formálisan) udvarias ember., de nem is vártam el, hogy velem azok legyenek, kifejezetten idegesített a fiúk formális udvariaskodása, előreengedés, kabát felsegítés stb, egyszerűen akadályozott a mozgásomban, az előrelendülésemben, sértőn különböztetett meg. Én meg időként, figyelmetlenségből . nekilódultam a kimértebb felsőbb évfolyamosoknak (kellően utáltak is emiatt, mint később bevallották, merthogy én mégcsak észre se vettem őket,,,:)felesleges, kispolgári csökevénynek , időveszteségnek tartottam az udvariaskodást, üres formának. Most se tartom fontosnak ezt az oldalát... De fontosnak tartom, hogy figyeljünk egymásra.ill.másokra is, merthogy velem szemben is ezt elvárnám.
és sajnos már nem is tekinthetem üres formaságnak ha előre engednek, ha rám segítik a kabátot (mert szükségem is van rá:?(
(s jaj, ha aggódva megszólítanak,mikor pihenek egy padon , szememet lecsukva, kicsit megroggyanva... rosszul vagyok-e?!)
okt 8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése