folyton ez a Kosztolányi töredék jár az eszemben, élő cáfolataként míg gyönyörű ragyogó kora őszi nyári napon rójuk Szabadka faárnyas utcáit a honismereti kör tagjaival
borúnak, búnak nyoma sincs (már lassan meggyanusítom szabadkai költőnket, csak nem az alliterációk miatt vette elő ezeket a szavakat Bácskához?!
ide már olyan rég el akartam jönni
ó igen, Kosztolányi emléke is vonzott szülővárosába, de most kiderült egy rokonibb kapcsolat: a Löwinger-Rosenthal dédszülők esküvői emléke, merthogy -mint kiderítettem a levéltárban - az ADT egyik régesrégi újságcikkéből, a szabadkai zsinagógában esküdtek örök hűséget egymásnak, mit aztán 50 évre rá a szegedi zsinagóga avatása körül ünnepeltek meg aranylakodalommal, egybekötve
a nagyszüleim esküvőjévelmeg akartam hát nézni a szabadkai zsinagógát is, annál is inkább, mert újjávarázsolták,
s csak menet közben derült ki (bár kiderülhetett volna előbb is ) hogy 1902-ben alapították, tehát 1853-ban nyilván nem itt esküdtek dédszüleim, hanem a régiben, aminek helyén áll az új, vezetett félre az idegenvezető,de később kiderítettem egy füzetből, mit a múzeumban kaptam,, hogy az Erdő (korábban Zsidó) utcában volt a régi zsinagóga, a város szélén (ehhez bizony újra el kéne jönni, mert már esteledett)....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése