okt 22
ülök a napon
kúrálom magam
várom, hogy múljon a torokfájásom, s ne kelljen az orrom fújni
előttem a hagymaszökőkút működésben, zsongitó zajjal
mögötte árnyék, emberek ülnek szemközti árnyas, hűvös padokon
de én csak pár méterre előre nézek, sőt be is csukom a szemem, érjen úgy a nap
ne kérdezd (még) meddig
csak el ne aludjak!
mert egyből felköltenének a bóbiskolásból: jól vagyok? vagyok-e még egyáltalán?
hiába, se élni,se halni nem hagyják az embert
főleg halni
a másikat (az életét) észre se igen veszik....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése