jános vitézem

okt 6

megmondom őszintén (nem szégyen ez) Jankovcs képzőművészi teljesitménye miatt néztem meg ezt a régi de - mint kiderült - felújított rajzfilmjét (bár láthatnám az újabbat is, a Tragédiát)

nem is csalódtam a rajzművészetében, ahogy szellemesen mennek át különböző alakokba alakjai...az átváltozások, a metamorfózisok csodái...a motívumok gazdagsága egyben...


persze sok minden elveszett az eredeti irodalmi műből, node nem is az lehetett a cél, lett egy külön művészeti alkotás végül is , és önmagában kell nézni (nem pótolja az olvasást)

mondtam is egy kislánynak, hogy olvassa el, kivel még a mozi előtt ismerkedtünk össze, feltűnően kérve anyukájától a szokványos pattogatott kukoricát, anyja ellenállt, de a teremben láttam, mégis engedett, végül is, kénytelen volt, ő hiányolta a narrációt, de mikor mondtam a lányának, olvassa el, nem fűlt hozzá a foga (állítólag már nem kötelező olvasmány?) azt mondta, ő nem olvas, ír, regényt (tán harmadikos volt) egy kutya élete a címe mondta még elmenőben e fontos információt... (hát azért olvashatna is:)

viszont egyben egyetértettünk, hogy nagyon szomorú volt ez a film...

az a bizonyos tündérország, meglepően és lehangolóan kifakult, s egyértelműen túlvilági :( (jános vitáz Iluskája után halt bizony...)

(ahogy a"valóságban lehetett is, csak ezt a rajzok még jobban érzékeltették, mint a Petőfi szöveg látszatoptimizusa. azaz mesebeli igazasgszolgáltatása.. tündérorszg boldog fejedelméként...