Olvasom egy könyvben, (életről, halálról, karmáról), épp az időről, hogy
"Milyen hosszú volt ez a nap, mondod este, milyen messze van már a reggel, mennyi minden történt azóta...
És milyen rövid, ha az órák üresen menetelnek a végtelenbe."
Ceruza a kezemben, húzom alá a lényeget, ezeket a sorokat nem is, mert nem is értek egyet velük, sőt, ezért oda is irom mellé, a margóra: :) fordítva!
Aztán olvasok tovább. ezt:
"Hallom tiltakozásod.
Miket beszélsz, mondod, épp hogy forditva."-
Nahát!:) Micsoda gondolatolvasás. Szó szerint! De már magyarázza is tovább a látszólagos ellentmondást:
"Minél izgalmasabb egy nap, annál gyorsabban véget ér, hisz nincs benne unalmas perc.És minél egyhangúbb, annál vánszorgóbb.Valóban, miközben megtörténik, ezt éled át.
Viszont utólag úgy érzed, rövid volt, ha nem alkottál semmit, ha nem volt lényege, ha unalmas volt.Hisz nem hagy benned emléket.
És utólag érzed, hogy hosszú volt, ha akadt mondanivalója, ha élvezetes és tartalmas volt, ha áradt benne az energia. Emlékek tömegét ajándékozva."
És jut eszembe, épp délelőtt mondtam lányomnak a telefonba, hogy arra emlékszünk igazán amikhez érzelmek (valójában élmény fűz), de az elég nagy baj, hogy elég hosszú időre nem tudunk visszaemlékezni az életünkből, a legkezdetekre, úgyhogy ahhoz hogy az unokám emlékezhessen rám, még egy darabig itt kell lennem) és eszembejutott, hogy milyen érdekes, hogy sokkal több emlékképem van a deportálásból hazajövet, két-három éves koromból, amit Budapesten töltöttünk, mint mikor , utána itthon, Makón, több ideig, és 1 évvel későbbtől pedig......
Hát mert ott több élmény érhetett? -mondja. Milyen szerencse is, mert igy emlékszem az apai nagyanyámra (mamajára ) is, akit pedig 3 éves korom óta nem láthattam, mert 46-tól Hollandiában lakott, mint ahogy a nagybátyám is... a nagyvilágban élt(és csak 21 éves koromban láthattam újra, Zürichben...)
És most arra is gondolok, hogy ha igaz mindez, amit a könyv is ir, akkor utólag az életünk, amikor visszatekintünk (majd) rá, attól függ, hogy hosszúnak vagy rövidnek tűnik-e , hogy mennyire volt tartalmas ill, élményteli....Ezek szerint "hosszú" életet akkor élhetünk, ha tartalmasat...Ha meg üreset, akkor akár annyira is rövidnek tűnhet az életünk - mintha nem is lett volna! Hiszen nincs is mire emlékezni belőle! Hűha!
akimoto 2013.03.28. 08:45:59
VálaszTörlésÉrdekes, hogy 45 januárjában a zajló Dunán a kompról nekem is több emlékem maradt meg, mint utána sokáig.
Off: klarimondja.blogspot.hu/
Csak, hogy megtalálj, ha gond/ol/od. :)
kalozradio 2013.03.28. 14:36:08
VálaszTörlésNem ide tartozik, de kicsit még idegenül hat nekem ez a felület, amin kereshetem, olvashatom majd ezen túl írásaid.
VálaszTörlésgond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2013.03.28. 15:39:37
@kalozradio: az aprobléma, hogy nekem nem kevésbé!:), nagyon idegen! ezt még be kéne lakni. Nincs is nagyon kedvem hozzá. Barátságtalan, és főleg a képeimet nemigen fogadja be... Remélem, még "feltámad" a free... és visszaköltözhetek, "haza", ideiglenes tanyámból..
VálaszTörlésgond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2013.03.28. 15:40:22
@akimoto: igen, megtaláltalak, csak most nem volt kommentmondanivalóm (se) :(
VálaszTörlésgond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2013.03.28. 15:41:09
azért 45-ben te nem voltál annyira kicsi már!
gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2013.03.28. 15:42:03
VálaszTörlésvajon miért üt le az ujjam egyszerre több billentyűt, ki tudja? (én rosszat sejtek!
VálaszTörlésakimoto 2013.03.28. 15:50:38
gond/ol/a, talán fázik az ujjad, azért nem olyan fürge.
45-höz: ötéves voltam, de a meneküléskor még csak 4 múltam éppen. Az emlékezet ki-kihagy minden életkorban. :(
gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2013.03.28. 16:34:38
VálaszTörlésugyan már, de milyen jóindulatú vagy! 20 fok alatt sose van a szobám...,most is 22.Nem fáziki;
fürgének fürge, túl gyorsan kalimpál, csak nem pontosan.
én régebbre emlékszem, azért mondtam...Pestre 2 és fél évesen kerültünk, egy évig laktunk ott és jobban megmaradtak bennem az ottani emlékképek, (minden érzékszervre kiterjedően), mint a későbbiek, hogy Makóra jöttünk. Ez fura... és elgondolkodtató. Pedig akkor már idősebb voltam... (1 évvel legalább is)...ja, de ezt már megirtam:)Kár hogy nem emlékszünk egész életünkre legalább... ebből a kis életünkből.Hogy az az idő elvész a számunkra szinte...de azért a sejtjeink, a tudatalattink biztos tudja és meg is határoznak...
akimoto 2013.03.28. 21:46:11
VálaszTörlésMivel 40 szeptemberében születtem, sajnos vannak emlékeim a háborúról, és sokkal több, és mélyebb, mint utána a "békéről". Nem tudom elfelejteni, se "kiírni", pedig annyit próbáltam. Érzékeny idegrendszerű gyerekek voltunk akkoriban nagyon sokan. A felnőttek fojtott rettegése, suttogása, mindent felnagyított, el tudom képzelni, ahol te voltál, hatványozottan jelentkezett. Nem csoda, hogy meghatározóan erős emlékeid vannak.
Bár Makó,a gyönyörű virágos, az is a tiéd! :)
(A blogspoton a saját helyemen hagytam neked kommentben üzenetet a memóriáról.)
VálaszTörlésgond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2013.03.28. 23:38:02
én 43 januárban, és azt hiszem szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem emlékszem, vagy alig...illetve tudat alatta háborús időkre (bár egyre inkább érzem, hogy a sejtjeim emlékeznek)Téged nagyon megrázhatott, sokmindent átélhettél, ami nem szokványos... ezért maradt meg... (lehet, hogy rossz a hasonlat, de nagyon sok jó alkotás is születhetett a háborúról, tán épp ezért)Az átélt dolgok is tehetnek, tehettek érzékenyebbé. AZt hiszem. nekem úgy rémlik, hogy láttam, meg hallottam sivitani bombákat a fejünk fölött, az égből hullani...(utólag jöttem rá, h bombák lehettek),,, és világéletemben féltem minden levegőben repülő tárgytól, még egy ártalmatlan hógolyótól vagy labdától is... mindig menekültem előlük.(mint akkor futottunk a bombák elől).
A lágerban nem volt olyan szörnyű - azt hiszem. Összetartottunk. Szerettek, becéztek, kényeztettek....(a körülmények persze nem voltak rózsásak, de az emberek viselkedése sokmindenért kárpótolhatott... nem engedték, hogy rossz legyen egy kisgyereknek... s némileg egy kisgyerek is felvidithatta őket.)
Köszönöm a memóriatananyagot,már áttanulmányoztam. (ott jártam előbb u.i.)
Jó lenne ilyen memórialapkákat venni, az első éveinkről is, nem?
akimoto 2013.03.29. 16:35:14
VálaszTörlésgond/ol/a, én is félek a labdától meg a hógolyótól, meg ami lecsap a levegőből. Biztosan a te megfejtésed a helyes, hogy miért.
Olvastam, amit írtál a sós kávéba a krumpliszeletkékről, pirították neked a platnin, ez annyira aranyos, a nélkülözők pasztellképe.
A memóriánkat az ilyen beszélgetés fel tudja eleveníteni, máris hallom a légvédelmi ágyúkat...
VálaszTörlésgond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2013.03.29. 20:18:29
gondolod? én csak mostanában gondoltam erre... mert annyira erős és nem múló ez az iszony ...
"plecsni", (a platnin) - eszembe is jut sokszor, jó hogy mondod, ki is próbálom újra... de én nem a "nélkülözés"-t kapcsolom hozzá, érdekes módon... (nem is fogytam le! én. Ja, azt nem irtam le, hogy "konyhamalacnak " hivtak ("becéztek"...(?)(egy "malac" nem éhezhetett! az más kérdés , hogy mit evett...:)
Egyébként lesz újabb antológia... "Lányok, anyák"... Timi is irt bele, meg van egy közös "művünk" is (levélváltás)...A facebookra feltettek már részleteket meg fotókat... (de jogvédetten) Nem akarsz feljönni a facebookra? Nem rossz! és tudod behatárolni a "védelmedet"...Flora is fent van pl.
jaj, ne halld az ágyúkat! De azt még mindig nem tudom,a bombáknak (amik olyan apróknak tűntek, tán mert magasból láttam még) tényleg olyan eszeveszett sűvitő hangjuk van?
VálaszTörlésgond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2013.03.29. 20:30:48
vagy az a bombariadó lehetett... (?)
VálaszTörlésakimoto 2013.03.31. 17:15:34
"Lányok, anyák"... olvasom majd, amikor lehet.
Úgy emlékszem, a bombariadókor szirénáztak. Üvöltött a szomszéd ház tetején (az anatómiai intézetén), rettegtünk és belesüketültünk. Sokféle hang tud félelmet kelteni a hozzá társuló érzelmi töltés miatt.
A facebookot kösz, nem szeretném. Nincs annyi időm.
gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2013.03.31. 21:43:58
VálaszTörléscsakhogy mi vasúti sinek melltt szaladtunk...valami állomásépületszerűségbe...
egyelőre csak facebookon tudnád olvasni a Lányok, anyákat, és ott is csak töredékesen...
marad a könyv! úgyis az a te igazi barátod!:)
VálaszTörlésgond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2014.03.15. 16:24:18
mi útban voltunk, a marhavagonokban, a koncentrációs táborok felé... ott sziréna nem lehetett... ara emlékszem, hogy a sinek mellett rohantunk valami épületfélee felé
közben megjelent a Lányok, anyák!!! sőt Berlinben s nemsoká Pesten is középiskolások be is mutatják a belőle készsitett szindarabot...