unokám és a telefon

megvolt lányom szokásos esti telefonja, unokám a háttérben volt, eszegetett vagy (és tévézett, de nem nyilatkozott

ám pár perc múlva újra szól a telefonom, csak nincs valami baj,hogy újra...

kis csönd után megszólal benne az én unokám mély unott hangon, tagoltan, sejtelmesen szi- a

hát nagyin örültem mondom, meg is köszöntem, ahogy illik  hogy hívott

hát még , mikor megtudtam, hogy saját ÖTLETE  volt a hívás (ennek külön örültem, bár nem voltam benne egészen biztos, némi inspiráció jöhetett anyja felől, hiszen mindig kérdem tőle, mi van az Unokámmal most épp mit csinál,,, anyja szerint csak azért nem hív (gyakrabban) , mert nem szeret telefonálni,,  pedig mikor itt volt, a buszra felszállva még azt mondta, majd hív, lehet hogy még ma (azóta majdnem egy hét telt el)

beszélgetésünk zajokba torkollott, lego dobozát rakosgatta, mint megtudtam,hát igen, rengeteg egyéb dolga van egy kisfiúnak, mint hogy öreganyjával telefonozzon, én megértem, tényleg... csak legyen jól, akár nélkülem is, sőt....