egy levél lehullt a fáról
szitakötő szállt a táskámra
a folyó fodrozódik
a drótkötélpálya zúg
rajta gyerekek
párosan kapcsolódva
a nap erősen süt
de fa alá húzódtam
igy kalaposan
fény-árnyékban
félárnyékban
s nem gondolok arra
hogy majd jön a sötét
mert most még
ragyog a mindenség
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése