sétálunk a marosban
keringünk összevissza
kicsit megzavarodva
nem tudván mire vélni
milyen alacsony
közben fürdeni tilos
hát az is
bokáig érő vzben
lehetetlen dolog
marad a séta
***
gyönyörű koraőszi nap van
szeptember tizenöt
örökidő
ülök a parton
mig le nem megy
a nap
sokáig marad
75 éve
járok a marosra
de még nem volt ilyen
olyan mint egy újjászületés
tiszta s kicsi a viz
homok a lábam alatt
új élet köszöntelek
ez a kép már elkísér
míg csak élek
Szöveg és képek teljes és szép összhangja!
VálaszTörlésfantasztikus élmény (volt)
Törlésegyébként képzeld, verssel ÉS rajzzal (kollázs? kalligrammféle?) is kisérletezek, csak az még nem publikus, a rajzokkal kicsit kinlódós)
Életkorunk egyik előnye, hogy mivel nincs vesztenivalónk - se vesztegetni való időnk - egyre több dolgot próbálhatunk ki, saját kedvtelésünkre! Kellemes kísérletezést neked is!
Törlés