a kisgyerekkori izek múlhatatlanok és felülmúlhatatlanok
valahogy belénk ívódnak és örök etalont jelentenek....
a menzán felfedeztem a paprikába töltött káposztát, rávetettem magam, persze nem is csalódtam, a káposzta íze magába foglalja a paprika kissé csípős zamatát tényleg felülmúlhatatlan
s eszembe juttatja nagynénikémet, főleg nála ettem ilyet, ropogós fehér paprikában friss káposztát, befőttes üvegből kihalászva. na meg mellé olykor paprikás csirkecombot, így volt egyszer is, csak akkor nem tudtam megenni, mert akkor tört ki rajtam a sárgaság , azaz a hepatitis b, amit érzéseim szerint a marosparti üttörőtáborban kaptam el, a paprikás krumpli mellé tett uborkához köthettem, az esett utoljára rosszul ott... no meg a nem higiéniás viszonyok
A hat hetes kórházi kezelés után is még diétáznom kellett egy fél évig, és akkor is a nagynénikém főzött rám, de milyen remek ételeket, milyen szépen elkészítve!
legyen áldott az emléke!
I.A: A soraid felidézték a gyerekkori élményeket,a nagymamám tett el ilyen savanyúságot,azután Én is megtanultam és sokáig csináltam is. Ma már nem,de szerencsére van olyan savanyúság os ahol kapható ez a finomság.
VálaszTörlésa nagynénikém a nagyanyám testvére volt (tulképpen nagymamapótló)
Törlés