lányom és a marosom

egyetlen egyszer vittem le gyerekkorában lányom egészen a maros partjára

azt hiszem május egy volt, majális, épp áthelyezték a régi strand közvetlen közelébe, akkor már évek óta nem működött a strand, mondhatni, romokban hevert, el volt hanyagolva pusztulásra hagyva minden, kullancsokkal látogatva

csak a maros folydogált ugyanúgy, mint az én gyerekkoromban,

az én kislányom  ,meg leguggolt egész közel a vizhez és kezével belepancsolt de költőibben szólva azt is mondhatnám, megsimogatta a marost

ma is előttem van  rózsaszin blúz fehér gallérral, sötét hajjal, vízbe nyúló kis kezek

(no meg most később ki is s kerestem a selejtes fotókból.)