Petrás Mária fantasztikus Mária kerámiáit hozta el Makóra, meg sajátmagát, a dobjával, énektudásával (és immár itteni kis kórusával) a jellegzetes kendő már messziről megismerteti őket a csángó népszokással), most is ahogy bevonultak a "kendők" tudtuk hogy kezdődik...
aztán Gilinger Kati szép beszédet mondott csángó emlékeket felelevenítve, s elemezve a falakon látható kisplasztikákat, amikről Dávid Kata azt mondta, hogy "zsoltárok és szent imák"
***
aztán Tünde (néni(t) köszöntöttük (80 születésnapja alkalmából
amit Varga Márta a 70. születésnapra írt életrajzzal kezdett(sajnos) mint később Tünde megjegyezte, így , ahhoz hogy 9 éve vett utoljára ecsetet a kezébe , meg kellett toldani még 10 évvel....
de a holdat gyújtó öregasszony maradt utolsó képe (meg kell keresnem(mert az ő Jámborné Balog Tünde...)*
a források felől kutakodtak....a kérdezők (Gilinger Kati és Varga Márta)
hát persze a népköltészet ( általános iskolai élmény :Emese (néni )(nekem is tanárom volt Kőműves Kelemennéje...), a 60-a évek folklórkultusza , nomeg az ősök, a család, a genetika (tehát valójában nem is utánozta , hanem magával hozta, belőle lett, maga volt (ahogy Lator elemezte)
arra a kérdésre hogy hogy tudott mégis modern is lenni, egyszerű volt a válasz: hagyomány nélkül u.i. nincs modernség, a modernségnek a hagyományból kell kinőnie, nem lehet megszakítani a generációk láncolatát...(van fejlődés, haladás, de a gyökereknek meg kell maradniok)
beszélt a nyelvi indittatásáról, hogy általános iskolában a Toldiból egy éneket kellett megtanulni, de ő önszorgalomból megtanult 7-et,és ettől a nyelvi elragadtatottságtól mai napig nem tudott megszabadulni
beszélt a nyelvi indittatásáról, hogy általános iskolában a Toldiból egy éneket kellett megtanulni, de ő önszorgalomból megtanult 7-et,és ettől a nyelvi elragadtatottságtól mai napig nem tudott megszabadulni
*
segitőpályatársakra jött a kérdés
elsősorban Bálint Sándor (nekem is tanárom volt) jött elő, mint a szakrális folklor nagy mestere, Halász Péter aki a batikjai felfedezője..
Solymár István..., aki a művésztelep felé sodorta....legyen ez határontúli....
16 évig állt fent, maradandó értékeket hozott létre (600 db kép maradt itt)*
55 évesen kezdett el írni, szükségképpen hagyta abba a képzőművészetet, a batik technikailag nehéz munka , már nem bírta
az írás fizikailag könnyebb
másrészt, amit nem lehetett megfesteni, meg lehetett írni
Képzőművészből átlényegül íróvá,,,(bár az írásvágy mindig is benne volt, csak kell egy bizonyos kor hozzá, hogy az ember az időben ide-oda menjen..., mert az idő az emlékekben nem lineáris hanem körkörös, és egymás mellett áll az öregasszony és a kislány....és ugyanaz mindkettő (de tudom, de értem!)
mert ugyanúgy érzékeljük a Világot mint gyerekkorunkban (csak jobban)
végül mintegy összegzésként:
nem kellett soha megalkudni, így érdemes élni,vállalni saját magunkat,,és az értékeket is, és... nincs és,
énélkül nincs értelme az emberi életnek
.... volt még igazi tűzijátékos torta, felköszöntés, baráti beszélgetések, a kerámiák csodálata...
végül kitekeredtem az ajtón, jó érzésekkel....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése