2018. november 3., szombat

rosszkedvünk ősze


megfagyott a pillantása
nem volt mondanivalója

az elmúlt évtizedek
megtették a magukét

csak homályosan emlékezett
mindarra ami történt
mint egy rossz álomra

pedig voltak
"szép emlékeink"



*****

ne félj!
csak rosszabb lesz
minden ezután.
de te ne félj!
túléled vagy belehalsz
nincs más alternatívád
csak ez
azaz eléldegélsz "vele"
ez is meglehet.

őrizd magad,
ahogy lehet


*****


majd ha elhallgatok
akkor vigasztaljatok
akkor kérdezzétek,
hogy mi bánt
de addig hagyjatok
írni legalább!

(vannak a szomorúságnak fokozatai
s nem ez a legvégső)


*****

Ne légy szomorú, légy vidám
de könnyű ezt mondani

Unokám látványa felvidít
de felbőszít
ha sírni hallom
Ne ellenkezzetek vele!
Legyen jó élete!

Amilyet ő szeretne.


*******

Unokámmal értjük egymást
valahol a mélyben
összetartozunk
s ezt ő is tudja, érzi

Mondja, szeret,
s el is hiszem néki


*****

Tán jobb is hogy nem látok jól
homályosan szebb a világ
nem kellenek az élei
lemondok róluk

(hagyjuk hát
azt az operációt
egyelőre)

1 megjegyzés:

  1. Domokos László
    Írjon Julika, minél többet. Jó lenne, ha megírná családja történetét is: sok érdekes, megörökítésre érdemes élettörténettel ismerkednénk meg. Egyben várostörténeti értékeket is mentene (talán joggal mondhatom én, kinek családjához közel áll a "leletmentés" gondolata).

    VálaszTörlés