Radnóti levelezése - fájó szivvel vissza

visszaviszem a könyvtárba (rég lejárt,de nem kereste még más!) Radnóti levelezését .

Fájó szívvel.Mert kincs.

egy olyan ember írásos lenyomatai, akinek mindene volt az írás, az irodalom, s aki igazi kapcsolatokat kereső és ápoló ember volt...

olyan mély emberi kapcsolatokról, barátságokról tanúskodnak ezek a levelek (vica versa), amiknek ma már nyomát se találhatjuk (kutyafuttában irt emailjeinken? )

s szinte mindegyiken ott a bélyeg, a halálraítéltség sejtése, hogy két munkaszolgálat közt kell mindent megcsinálni , megirni, bepótolni,,,jaj nem lehet

s az utolsó híradás, más levele alatt mintegy függelékként:

Vác, 1944. május 28

"Szalai mamának kézcsók

Az útra Zoltánnal indulunk, de másik társaságban vagyok. A végcél ugyanaz. Ölelés, kézcsók, Miklós

"A végcél ugyanaz"...

Igen. Bor.

Apámnak is az volt.

(Már irtam , tudom, de nekem ide mindig vissza kell térnem, örökké.....)