arcok

délután elaludtam, újabban szoktam, csak úgy ledőlök, és alvás lesz belőle, úgy egy órányi, sose több...de általában nehezen ébredek fel teljesen, nehezen kecmergek ki, fel

most különösen levertnek éreztem magamat, és valahogy belülről érzékeltem is az arckifejezésemet, olyasmire gondoltam, mint mikor anyu volt mélyen depressziós

általában összerendezem az arcvonásaimat, ahogy fölkelek (kikászálódom), (vagy nem nézek túl korán tükörbe, amúgy is egyre ritkábban...) de most megőriztem a felkelés depressziós arckifejezését, a tükörig, hogy kontrolláljam, tényleg hasonlítok ilyenkor anyura..?

ne akarjátok, hogy beszámoljak róla, milyen arcot láttam a fürdőszoba tükrében szembenézni velem,....de anyám legmélyebb depressziós arca euforikusnak számított az enyémhez képest!.....

Megijedtem tőle(m)..

Persze, hogy nem láttam semmiféle hasonlóságot! És különben is. Anyu még halálában is mosolygott! A mosolya lett örök lenyomata...És üzenete!