érzelmi hullámvasút... végén némi katarzissal
épp hogy kiértem a hidegre, s felszálltam a biciklimre, még a film hatása alatt (bár legvégig most is bent maradtam, akkor is ,amikor végre az eredeti zenekar és az "eredeti" Freddie Mercury adtak elő a leúszó szöveg mellett...)
lányom hívott Hévről, ők színházba menet, milyen volt a film, kérdi, egy szót mondtam (nem szeretek hosszan telefonálni, mikor járművön utazik és nem árulja el, milyen közel a leszálláshoz)
megrázó
igen megrázó volt, most se mondhatok mást, bár elemezhetném
(S az is igaz, bár ez megkerülhetetlen lett volna, hogy zavart a színész, külseje, hogy eleve nem lehet ugyanaz, hogy a fogaival kínlódtak(ami sokkal jobban előre állt, mint Freddie Mercurynak...)
ezt leszámítva....
bár sokan fontolgatták, hogy megnézik még egyszer a filmet
én nem, esetleg...csukott szemmel!
(ez az eredeti felvétele az 1985-ös Live Aid-nek! : ami utólérhetetlen persze, bár egyesek szerint jobb a filmnek ez a zárórésze)
(badarság, az eredetinél nincs ,nem lehet jobb!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése