világgá

kiskoromban

haza jőve külföldi

kirándulásunkból

(a deportálásból)

mindig

azzal riogattam anyámat

hogy világgá megyek

az óvodából el is

szöktem, még Pesten

945 nyarán…

aztán Makón

volt egy kedves tárgyam

egy fonott kiskosár

s sokszor

hallgattam a dalt

a dalunkat:

Julcsa ha kimegyen

a piacra

kiskosarát bal karjára

felakasztja…

ezt meg is tettem

csakhogy nem értem be ezzel

meg ezt a befejezést sem szerettem-

”julcsa sose leszek a magáé…

ne is legyek soha másé

én se

csak a magamé
véltem

a Mizrachiből hazajövet

a madrichoktól feltüzelve

hátizsákot követeltem

komolyan készülődtem…

Erec Jiszraelbe

szerencsére

hagytam magam

megriadt

anyámtól

lebeszélni

de azt ma se értem

teljesen

hogy lehetek

még mindig

ebben a városban

mely Jerusalemtől

oly messze van

(a szólás szerint is)

talán mert itt

születtem

más oka

nem lehet

de úgy tűnik

épp elég ez

április 3