koldus a konyhánkban

koldus a konyhánkban

anyámnál

jószívűbb embert

nem ismertem

mindig csak adott

(abból a kevésből

amije volt)

egyszer egy koldust
engedett be 

s etetett meg

a konyhánkba beültetve

de el kellett mennie

valahova s jelezte

hogy azért nézzek be

olykor a nyitott ajtón...

én ott álltam

kicsit megszeppenve

a küszöb előtt

s ki kellett fújni az orrom

a zsebkendőmbe

a koldus bácsi rossz

néven vette ezt

megleckéztetett

illemórát adott

de mondhatnám azt is

egyszerűen leszidott

azt mondta ne

fujjam az orrom

ha ő eszik

mert elveszem

az étvágyát így…

s én szégyelltem magam

miért is nem hagytam

hogy egyen nyugodtan

nélkülem

de anyunak azt hiszem

az egészről

nem szóltam egy szót sem-

...............


(persze nem tűnt el semmi sem
csak pár évvel később
ez az egész konyha
hatóságilag
másoknak lett
kiutalva
s az a nyitott ajtó
minek küszöbén álltam
befalazva

de azt még el kell mondanom
a malter elfogyott 
a munka befejezés előtt
volt nagy piszok s felfordulás
és anyu segitette ki őket
a konyhánk elvevőket
az ő oltott meszével
mit még korábban
falfestésre vett
hogy tisztán ragyogjon
körülöttünk minden  )

    (emlékcserepek)