PISTIKE és NYUNYI

PISTIKÉT

rajongásig szerettem

és ő is engem

a nagyanyja nevelte

a házban
mi nagyapáé volt

s hol nagynéném is lakott

iskola után

vigyáztam

Pistikére

pesztráltam

örömmel

minden 

mozdulatát

lesve és

élvezve

iskolába menet

meg reggeleken

integetett nekem

kézzel-lábbal

hadonászva

s kacarászva

a rácsos kiságyában

mit az ablakhoz húzatott

hogy jól lásson

a túloldalon

engem

s kikiabálta a nevem

selypesen

Nyunyi, nyunyi

hogy észrevegyem

persze hogy 

én is alig vártam

hogy lássam

így jól kezdődött

minden napom

ő volt a Napom

(rég örült nekem

valaki ennyire

mint valaha

a Pistike

talán mostanában

a Vince, akinek

Julimamája

vagyok

S már Pistike is

azaz Steven

(mert amerikába

kimentek)

azóta

nagypapal

lehet

s a Nyunyit
el is feldte
régen

csak én emlékezem

mindenkire 

s mindenfélére itt

mert a múltam

a jelenem
is 

s egyre hallom 

miket duruzsol
a fülembe