(át)szabók

szabók

alsóban két

barátnőm van

mindkettő Szabó

Sára, meg Anikó

de ők 

nem barátnők…

Sára a töltés mellett lakik

a nővérével és

özvegy tűzoltóné anyujával

aki nagyon szigorún

neveli őket

mint egy agitátor

még anyukámra is rászól

elég keményen

mért nézet meg velem

nem nekem való filmet

Rettegett Ivánról

Anikó a szomszédban

az orvoslakban él

cuki kishúgával

gyerekorvos apukával

ki hivatalból kedves

s anyukájuk is az
szőke 
és sudármagas

de nem néz le

bennünket

gyerekeket se
igaz, nem is ül le
közénk
sose

egyszer szülinapomra

Kövirágot vesz

Bazsovtól,

de csak a fehér hátlapot látom

a piacról hozott hálóból

kikandikálva

mikor épp náluk játszom

s azt mondja rá

valami orvosi könyv

de a zsúrunkon felismerem…

Anikó ezt hozza nekem

ajándékba

Sári messze lakik

és havas télen van a szülinapja

az egyik szobájuk földes

de nagyon tiszta….

le is lett locsolva

de azért ezen elcsodálkozom

hogy lehet föld egy házon belül…

visszafelé a

hosszú utat kétszer is megteszem

a hideg s havas sötétben

haza és Sáriékhoz meg vissza

mert a kapunkban nem találom

az anyutol kapott

egyforintom….

majd visszafelé másodszor

lemondó szomorúan

a kapunkban

lelem meg

mert ott is szórhattam el…

még mikor fejvesztve kerestem

ha Anikóéknál vagyok

a szomszédban ott

csendben kell játszani

mert lepisszegnek

bennünket

a nagyok

azt utcára figyelve

lehúzott redőny mögül

valami baljóst sejtetnek

gyönyörű régi játékaik vannak

hatalmas fényes szekrényekben

ritkán láthatjuk

csak sóvárogjuk

dobozaiból mindet

a doktorbácsi apukáé volt

kisgyerek korában

valaha a régi világban…

s még most is félti

ettől az újtól

s előlünk

elzárva

Anikó szereti a virágokat

gyűjtjük a magokat

el is ültetjük

az árokszélen

de arra már nem emlékszem

belőlük virágok kinőttek-e

valaha

Anikó befelé rakja a lábát

mások azt mondják rá

hogy csámpás,

de nekem nagyon tetszik

ez a járás

csodálom

és le is utánzom…

Sári meg különös szögletes betűkkel ír

a padban is szálegyenesen ül

s derékszögben
hátratett kézzel

az a-i olyanok mint egy-egy négyzet

hát én is kikisérletezem

ezt a geometriát

s a sáris írást

magamnak is

elhagyva érte
korábbi

szép s szabályos

gömbölyű betűim

ahogy sikkes járásom is

anikós csámpásra cserélem…

csak hogy hasonlítsak rájuk
most se értem...

s nem is tudom

vajon leszoktam-e arról

hogy a rosszat

utánozzam

a jó helyett

puszta barátságból

vagy rajongásból

csak remélem, 
le, igen

s nem hagytam

később soha

átszabni magam

holmi szabókkal…

bár kis barátnőim fel kell mentenem

önként s szabadon követtem őket

mint később a tanítványaim

a frizurám és az öltözékem.

ami nem volt ínyemre

egy csöppet sem –-

hiszen azt akartam volna
megtanítani

hogy mindenki 
legyen önmaga-

legjobb változata

talán ezt is 
tanulták tőlem

bár ezt még magam is

tanulom

míg csak élek

   

   (emlékcserepek)