2016. április 22., péntek

idővágy


ti kik már
nem jöttök szembe velem
akár ismertelek akár nem

mi ez az érzés mi elkap
ez a furcsa hiány-
ha járok az utcán
szülővárosomban
és csupa ismeretlen arc
jön velem szemben
helyettetek
ti már nem…

hát hogy is
válaszolhatnátok nekem
ki még itt a régi helyemen
botorkálok
nélkületek

mi lehet ez
akár a honvágy
de nem a hely
hanem az idö
az emberek után
ne is sirjatok
ti külföldre szakadók
a szülőföld után
ti se találnátok
kik már nincsenek,
se ott se itt
s az emlékezésnek nincs
földrajzi otthona
lokalizációja
vagy akárhol is…

ahogy én is
a régieket nem feledem
de csak emlékképeimben
látom

eltűntek az utcákról

nem jönnek már
szembe
velem
sosem

s akik igen
nem tudom
meddig még
s mikor látom
utoljára őket

vagy ők engem

meddig
engedtetik

így változik meg
egy város arculata

és az egész világ
észrevétlenül

s forog a föld tovább
nélkülünk


ápr 22

2 megjegyzés:

  1. Mint "külföldre szakadt hazánkfia" (ez volt a pozitív meghatározás) avagy "idegenszívű renegát" (ha negatív volt a minősítés), valóban úgy érzem, hogy nem a helyhez kötődöm, hanem az emberekhez... S a helyhez csak akkor, ha benépesítik azok, akiket szeretek... Az ő emléküket keresem kihűlt helyükön is...

    VálaszTörlés
  2. ilyesmire gondoltam én is...

    VálaszTörlés