este felé, haza felé...

este felé, haza felé

anyuval baktatunk

a szegedi utcán

néha felmászok

az iskolakerités

párkányára

s végig rajta

egyensúlyozok

(mint később

önállóan

a gerendán

bent az iskolában

anyu is idejárt-)

de itt most még

anyu kezét fogom

de legtöbbször csak

az aszfalton

botladozom

az álmosságtól

néha el is alszom

járás közben

de anyu kezét fogom

baj nem érhet

anyu néha felvesz

a karjaiba

s úgy megyünk haza

én félig vagy egészen alva

anya holtfáradtan -

de egymásba kapaszkodva

…

40 év múlva

így cipelem

én is a lányom

a karomban

sopánkodnak is

az öreg nénik

az útszéli padokon

hogy birja

tegye már le

azt a gyereket

(ő dundi vasgyúró

én üvegtörékeny
lehetek a 
szemükben)

az iskolakeritésen már

nem kisérhetem

mert addigra

lebontják

(de ő is majd ugyanabba

az iskolába jár.

akár az én anyukám)

este a bölcsiből

a szegedi utcán mi is

kettesben baktatunk haza

de  meglátja a holdat

s azt mondja

ő is velünk tart

ő a mi csillagunk

de fogja a kezem

sőt kéri fogjam szorosan

hadd lássák kik vagyunk

egy gyerek és egy anyuka

….

most már ő viszi

hazafelé

bölcsiből

a kisfiát

az unokám,

de budán

nem a szegedi

utcán

remélem

kezét erősen fogva

abban a nagy forgalomban

én meg rájuk gondolok

egyedül bandukolva

még mindig

a szegedi utcán haladva

a keritéstelen

iskola előtt

nagyon is éberen

magam is nehezen

cipelem

haza felé

este felé

2016 április 9