palacsinták és pillangók

Biró néni jól főzött

és szerette az unokáit

elvesztett lánya gyermekeit

tán egy kicsit engem

szomszédbeli

játszótársukat is

ki magam is félárva

csak apátlan

leányka

kit anyukája arra nevelt

ne fogadjon el ételt

idegen helyen

ne egyen máshol

csak otthon

de olyan finoman

készült

az a palacsinta

biró néni keze alatt

a kisüstben kavarva

hogy fogva tartott

a szagával

meg mondott közben

olyanokat
a drága

például hogy

meg vagyunk szállva

ez izgalmas volt

hogyhogy?

kérdeztem

hát pillangókkal

mondta

s közben

furcsán félrenézett

ugyhogy hazaszaladtam

kérlelni anyut

maradhassak

birónéninél

még egy kicsit

palacsintaevésre is

(a pillangókról hallgattam)

persze beleegyezett

de hát birónéni

nem is volt „idegen”

a házuk nekik is

szűkebb lett idővel

mert elvették

a negyedét

meg azt hiszem

a földjüket is

(azt tőlünk

csak azért nem

mert olyanunk

nem volt sosem)

de biró néni

nem panaszkodott

csak néha

többet mondott

a kelleténél

előttünk

gyerekek előtt

(nála sose volt

nicht for dem kind

mint otthon

s a rokonainknál

bosszantásomra

unos-untalan)

biró néni

ha kicsúszott valami

gyereknek nem való

a száján

mindig

kivágta magát

helyesbitett

bár sejtettem

hogy a keresetlen

még javitatlan

első szava

volt a fontosabb

s igazi

mondandója

s remek ételeket adott

szívesen

s én a rosszevő

nála mindet

megettem

később

még a büdös

bévitamínjaimat is

nála nyeltem le

biztosamibiztos

alapon

anyu odaadta neki

anyámnak

nem mindig

fogadtam szót

ugyanis

de igen… neki

drága birónéni….

ha elfelejtettem volna
annakidején:

köszönet a

palacsintákért

s a pillangókért is…

    (emlékcserepek)