anomáliák

az muris volt

mikor kiállitották

a rajzaim

a városi galériában

mit a gépgyárban
világlátott szegedi

festőművész

szakkörvezetőm

irányitása mellett

alkottam

ki bizott bennem

és sokra tartott
fölöttébb 
tehetségesnek

mert ugyanekkor

a csupaötösöm mellé

csak négyest kaptam

rajzból az iskolámban

mit később, nem ezért

de el is hagytam

ez a négyes

egyetlen kivétel maradt

iskolai pályafutásom alatt

de legalább hitelesitette

az ötöseim

mind

miknek persze

ma már

semmi jelentősége
nincs

ahogy az egykor

kiállitott

rajzaimnak se

de annak hogy

a rajztanárom

felült egy rágalomnak

hogy a gyufáskatulyákat

vonalzóval rajzoltam

s nem szabadkézzel

már van

mert később

meg is vádolt

még mással is

meggondolatlan
s kajánul

de már

tán

ez se számít

csak az átlósan ferde

és lendületes bevésése

az emlékkönyvembe

néha rámkiált ridegen

miszerint

az élet célja

az önkifejlődés

mi lenne más és

néha azon

töröm a fejem

vajon kifejlődtem-e

azóta már

teljesen

(szerinte)