régi és új ruhák

régi és új ruhák

sokáig nem volt újruhám

használtakat kaptam

csomagban innen-onnan

anyám alakitgatta, varrta

de mindig nett és csinos voltam

egyszer még elegáns tantónénim is

megkérdezte a szünetben

a sárga kardigánomra

hogy honnan kaptam

s viccesen hozzátette

ha kinövöm

adjam neki…

a nyugati ruhák

egyediek voltak

de én mindig

újra vágytam

és olyanra amit

mások is

hordanak

…

nem csoda

hogy jóval később

az első fizetésem

új ruhákra költöttem

persze

konfekcióra

PISTIKE és NYUNYI

PISTIKÉT

rajongásig szerettem

és ő is engem

a nagyanyja nevelte

a házban
mi nagyapáé volt

s hol nagynéném is lakott

iskola után

vigyáztam

Pistikére

pesztráltam

örömmel

minden 

mozdulatát

lesve és

élvezve

iskolába menet

meg reggeleken

integetett nekem

kézzel-lábbal

hadonászva

s kacarászva

a rácsos kiságyában

mit az ablakhoz húzatott

hogy jól lásson

a túloldalon

engem

s kikiabálta a nevem

selypesen

Nyunyi, nyunyi

hogy észrevegyem

persze hogy 

én is alig vártam

hogy lássam

így jól kezdődött

minden napom

ő volt a Napom

(rég örült nekem

valaki ennyire

mint valaha

a Pistike

talán mostanában

a Vince, akinek

Julimamája

vagyok

S már Pistike is

azaz Steven

(mert amerikába

kimentek)

azóta

nagypapal

lehet

s a Nyunyit
el is feldte
régen

csak én emlékezem

mindenkire 

s mindenfélére itt

mert a múltam

a jelenem
is 

s egyre hallom 

miket duruzsol
a fülembe

a másik iskola

a másik iskola

mikor átmentem

egy másik iskolába
hetedikben

(előtte még

belebetegedtem

igy késve kezdtem 

itt az évet)

amott piszkált az

igazgatónő

a zsidóságom

miatt

de a gyerekek nemigen

sőt olykor kedveltek

lányiskola voltunk,

ez meg koedukált,

s korábban

katolikus

s nem értettem hogy

miért

zsidóznak le folyton

különösen a fiúk

mért bántanak

semmiért

még vonalzóval is

megdobtak az elején

mikor hetesként

a táblát töröltem

sehogy se értettem

vajon mért kell ezt…

hiszen nem is

ismertek

akkor még…

aztán alábbhagyott

a gyűlölködés

már tudták ki vagyok

ki mindig jól felel

na egyszer töriből nem!

Második Józsefből

nem készültem fel

s Mária Terézia

hosszú

uralkodásáról

hablatyoltam

ehelyett

szégyenszemre

Manyi nénit is meglepve

de én voltam

némely tanár kedvence

méltatlanul is

furfangos osztálytársam

Török Pista rigmusa szerint

az aki

„orosz órán a

könyvét a

padhoz vágja,

pedig ő az

orosztanár

legkedvesebb lányaI”)

de a szigorú matektanár

Nelli néni

ki naplót vágott kulcsaival
a padhoz

mert olyan rossz

hangos osztály volt

a miénk

de engem (Sárival)

év végén megdicsért

hogy mi legalább

dolgoztunk is..

szóval én voltam

a gondajuli

elég egyedi

ki pl Adyt szavalt

nekik, a ballagáson is

Emese néni szerint

gyönyörűen

és néptáncolt

meg énekelt

maradt

mi volt

de lett

már nem 

csak egy

zsidó

mások szemében

sem

                  (emlékcserepek)

ápr 27

magatartás

ja, a magatartásjegyem

se volt a legjobb

olykor

csak jó

s nem példás

fecsegtem sokat órán

nem bírtam

a vasfegyelmet

és be kell valljam

unatkoztam

rengeteget

olyankor az ablakon

bámultam ki

vagy olvastam

a pad alatt

néha meg ettem is

nem várva meg

a csengetést ki

az iskola rabul ejtett

de szó szerint is

fél gyerekéletem

ott telt el

(aztán a felnőtt is)

zord falak közt

kivéve a

nyarakat

de akkor

tényleg

kitomboltam

magamat

a szabad ég alatt

ahogy csak lehetett

ha nem jött közbe

semmi se

de az minálunk

gyakran megesett

ápr 27

anomáliák

az muris volt

mikor kiállitották

a rajzaim

a városi galériában

mit a gépgyárban
világlátott szegedi

festőművész

szakkörvezetőm

irányitása mellett

alkottam

ki bizott bennem

és sokra tartott
fölöttébb 
tehetségesnek

mert ugyanekkor

a csupaötösöm mellé

csak négyest kaptam

rajzból az iskolámban

mit később, nem ezért

de el is hagytam

ez a négyes

egyetlen kivétel maradt

iskolai pályafutásom alatt

de legalább hitelesitette

az ötöseim

mind

miknek persze

ma már

semmi jelentősége
nincs

ahogy az egykor

kiállitott

rajzaimnak se

de annak hogy

a rajztanárom

felült egy rágalomnak

hogy a gyufáskatulyákat

vonalzóval rajzoltam

s nem szabadkézzel

már van

mert később

meg is vádolt

még mással is

meggondolatlan
s kajánul

de már

tán

ez se számít

csak az átlósan ferde

és lendületes bevésése

az emlékkönyvembe

néha rámkiált ridegen

miszerint

az élet célja

az önkifejlődés

mi lenne más és

néha azon

töröm a fejem

vajon kifejlődtem-e

azóta már

teljesen

(szerinte)

a strand

anyuuuuuuuuuuuuu

menjünk már a strandra

óbégattam az udvaron

a tűző napon

nyarakon át

wittenberg bácsi

fogta a fejét

meg be a fülét

a szomszédban odaát

az asztalos műhelyében

hova mentem

ha anyu valahol járt

néha még vissza is kiabált

a bácsi csúfolódva

anyuuuuuuuu anyuuuuuuuuu

mikor hagyja már abba

ez a lány….

Anyu közben fent a lakásban

tett-vett, rendet csinált

mindig úgy ment el otthonról

mint aki királyi vendéget vár

látogatóba visszafelé

Bárkivel jöhetünk haza

mondta mindig

s rendnek kell lenni

miattunk is.

Ez persze időbe telt

meg az étel bepakolása

főtt kukorica konyharuhába

meg egyebek

azért leértünk délutánra
a Maros partjára

s igy Wittenberg bácsi is

szieztázhatott még eleget

kint meg én serénykedtem

úsztam, tornáztam

olyan bátor voltam

a korláton

nem is kapaszkodtam

úgy mentem végig
nem is mit egy gyerek
hanem mint egy rutinos

kötéltácos

bravúroskodtam

s dacoltam a vizárral is

önfeledt és boldog

voltam én

már túl és még innen

életem nagy örvényein

hányódó életfolyóm

gyerekszigetén    

            (emlékcserepek)

ápr 27

a fal füle és a forgó kocka

a falnak is füle van

mondta sokszor anyám

meg hogy túl nagy a szám

s ennek jó vége nem lehet

apám is egyszer

még 942ben

elszólta magát

fordul még a kocka

mondta

s fel is jelentették

nyomban

mikor megszülettem

épp börtönben volt fogva

emiatt

aztán meg

munkaszolgálatban

ott már nemcsak a szája

a származása

miatt

ezért duplán

jobb lett volna

hallgatnia

később az a kocka

meg is fordult

valóba'

de ő már

nem érhette meg

s a kocka

azóta is

forog

össze-vissza

hol erre

hol arra
jobbra és balra

én meg nem fogom be

a szám sose

de valami csoda folytán

mégis még létezem

valamennyire

ápr 28

palacsinták és pillangók

Biró néni jól főzött

és szerette az unokáit

elvesztett lánya gyermekeit

tán egy kicsit engem

szomszédbeli

játszótársukat is

ki magam is félárva

csak apátlan

leányka

kit anyukája arra nevelt

ne fogadjon el ételt

idegen helyen

ne egyen máshol

csak otthon

de olyan finoman

készült

az a palacsinta

biró néni keze alatt

a kisüstben kavarva

hogy fogva tartott

a szagával

meg mondott közben

olyanokat
a drága

például hogy

meg vagyunk szállva

ez izgalmas volt

hogyhogy?

kérdeztem

hát pillangókkal

mondta

s közben

furcsán félrenézett

ugyhogy hazaszaladtam

kérlelni anyut

maradhassak

birónéninél

még egy kicsit

palacsintaevésre is

(a pillangókról hallgattam)

persze beleegyezett

de hát birónéni

nem is volt „idegen”

a házuk nekik is

szűkebb lett idővel

mert elvették

a negyedét

meg azt hiszem

a földjüket is

(azt tőlünk

csak azért nem

mert olyanunk

nem volt sosem)

de biró néni

nem panaszkodott

csak néha

többet mondott

a kelleténél

előttünk

gyerekek előtt

(nála sose volt

nicht for dem kind

mint otthon

s a rokonainknál

bosszantásomra

unos-untalan)

biró néni

ha kicsúszott valami

gyereknek nem való

a száján

mindig

kivágta magát

helyesbitett

bár sejtettem

hogy a keresetlen

még javitatlan

első szava

volt a fontosabb

s igazi

mondandója

s remek ételeket adott

szívesen

s én a rosszevő

nála mindet

megettem

később

még a büdös

bévitamínjaimat is

nála nyeltem le

biztosamibiztos

alapon

anyu odaadta neki

anyámnak

nem mindig

fogadtam szót

ugyanis

de igen… neki

drága birónéni….

ha elfelejtettem volna
annakidején:

köszönet a

palacsintákért

s a pillangókért is…

    (emlékcserepek)