aki mindig közbeszól

 az UNOKÁM...

de nem mindig hallom, mert az apja túlbeszéli és nem is mindig rágondol a közbeszólásra biztatáskor (mert őt nem is kellene biztatni), hanem a hallgató s hallgatag közönségére...

én azért rá fókuszálva csemegézgetem,,,

édes, ahogy néha odasomfordál az apja mellé, apjára , kezében valami legóval, azt szerelgetve (fotóm, csak elmosódott van, most, de úgyse használhatnám az évek óta érvényes anyai tilalom miatt)

szóval érintőlegesen a Messiásról van szó, hogy mikor Jákob és Ézsau húsz év után kibékülnek, és Ézsau sirásra fakad...

ha Dinát  is láthatta volna, biztos abban a pillanatban eljött volna Messiás, szól az ige(?)

persze unokám kérdi, izgatottan, - s olyan közvetlenséggel, mintha csak egy osztálytársról lenne szó, hogy mi történt Dinával (apja, elodázva: majd elmesélem)

de a lényeg: unokám feljajdulása: . MÁR ÉVEK ÓTA VÁROM EZT A MESSIÁST!

----

aztán zoom meetingjére hiv bennünket holnapra (S. András haverját külön is)

megkérdi valaki miről lesz szó

kis gondolkodás után, mondja

(A) MINDENRŐL

,,

végül apja búcsúzik a szokásos klisével:

vigyázzatok magatokra

unokám nyomatékkal hozzá teszi:

MEG MÁSOKRA IS!