deákné vászna

 lehet hogy nem kéne leirni a bosszúságaimat, mert ezzel megduplázom... hogy újraélem...

de mégis csak áldatlan ez az állapot... viszont van némi önfejlesztő tanulsága is

ahogy kiléptem a kapun, kora reggel, fáztam, szembe velem karikázott volt sógornőm, rászóltam, miért nincs a fején valami... visszajött, mikor jött, nem volt ilyen hideg, s akkor már megkérdezte hogy vagyok? hát hogy? unom ezt a helyzetet .. mondtam (mint mindenki - igy ő)

de tulajdonképpen nem is unom, inkább izgat

hogy hiába sikerül az öregeknek fenntartott idősávban menni vásárolni, csöbörből vödörbe

arra gondolok, hogy tán normál időben jobb lenne

ennyi össze-vissza tébláboló, ügyetlenkedő öregasszonyt én még nem láttam... folyton akadályoztak a mozgásban

de a csúcs a pénztáraknál volt, minthogy nem ült senki a normál kasszában

mindenki az önkiszolgáló pénztárakhoz zsúfolódott. csakhogy nem értettek a kezeléséhez, és külön pénztárorossal végeztették a műveleteket, egy pénztárossal mindenki

aztán nagynehezen beült valaki a normál kasszába, erre visszajött elém egy főtébláboló asszonyság, aki korábban már állt itt a sorban...figyeltem milyen türelmesen csinálta helyette a műveleteket az árudavezetőhelyettes (magamban meg is csodáltam a türelmét, kedvességét) ahogy mondogatta neki nem olyan ördöngős mesterség ez, csak meg kell próbálni egyedül is, bátran, na majd legközelebb...

végre beálltam én is, rutinosan, gondoltam, csak a salátámnál a kód felgyűrődött, de beütötte készségesen a "segéderő",és félreállt, mikor mondtam boldogulok magam is

hanem a vége felé kiborult a pénztárcámból az apró... egyből ajánlkozott felveszi, mondtam hagyja csak majd utólag én, de csak felvette

nem akartam bepiszkolni vele a kezemet,  az ételekhez, erre rátetette a pénztár oldalára

köszöntem s pakolás után, kesztyűt húzva tettem el

és nagyon szégyelltem magam

nekem se szabadna türelmetlennek lennem . még gondolatban sem másokkal

hiszen én  se vagyok különb a deákné vásznánál...