Odacsöppentem. Pontosabban odataláltam némi előzetes érdeklődés után. Romkert mellett. Várhegy u. 19. Igaz, zsinagógának nyoma sincs, de egy félig nyitott kapu, ismerős duruzsolás a lépcsőház felsőbb emeletéről jelzi, jó helyen járok. Mondom, messziről jöttem, Makóról..., de máris, mintha haza... Beinvitálnak, épp szédervacsorára készülnek. Jókor jöttem.
Az imateremben a fehérre meszelt falakon világoskék mogendovidok és menorák, fehér abrosszal teritett asztalok körül már ott ülnek, csak egy-két hely szabad. Három kedves öregúr kinál meg üresen maradt negyedik helyével.
„Aki éhes, jöjjön és egyék velünk!”
Előttünk a tányéron már ott a tojás, torma, retek, petrezselyem, alma-diókeverék, középen macesz és bor... Majdnem mindenki kezében a Hagada. Egy kislány elénekli a Mánistánót. És valaki elbeszéli újra (és újra) szabadulásunk történetét Egyiptomból. Ugyanazt a szöveget, mit már oly rég és mindig, mindenhol, ahol Nisan 13-án zsidók összejönnek. És milyen jó, hogy összejönnek! Akárhányan is... Kevesen vagyunk? DE VAGYUNK! Szegeden se nagyon szoktunk többen lenni. De örüljünk, hogy ennyien vagyunk, és mindig megtartjuk a szédert, hogy emlékezzünk a szabadulásunkra, s hogy szabadok vagyunk...
Esszük a tojást, a keserű gyökeret, a retket, a maceszt, a maceszgombóc levest, a petrezselymes krumplit, a hagymás marhahúst (pedig amúgy nem is eszem húst!), a maceszból készült süteményt. Közben hallom, az egykori zsinagóga helyén (helyett?) álló emlékműre reggel horogkeresztet festettek, - „...mert... minden egyes nemzedékben támadnak olyanok, akik vesztünkre törnek.”) De ez most mégis örömünnep. S a horogkeresztet amúgy is már lemosták... Kisgyerekek rohangálnak vidáman, egyikük a borosüveg dugóját kéri el, a másik megtalálta az eldugott maceszt. (az ákifománt) … 81 éves asztalszomszédunk meséli, hogy járt Makón, a háborúban, miután megszökött a munkaszolgálatból. (Milyen jól tette, hogy megszökött! Bár apám is megpróbálta volna!) Izraeli élményeiről is mesél, lelkesen... „Jövőre Jeruzsálemben!” - búcsúzkodunk - vagy legalább itt...
Hát én biztos nem leszek jövőre itt. De az is biztos, hogy emlékezni fogok erre a székesfehérvári széderre...
És Jeruzsálem? Hát igen, őt sose feledjük.
Foto: a székesfehérvári emlékmű
a székesfehérvári zsinagóga (1862-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése