a magyarországi holokauszt emléknapja április 16-én van (lenne) pár éve
de mivel idén sőt tavaly is 16 vasárnapra esett, ezért átrakták a megemlékezést a nagyokos szervezők péntekre (mintha minket zavarna a vasárnap?)
egész nap zuhogott, végül elindultam (bár egész nap nyitva a zsina) délután 3 körül az esőben, a 4 kor kezdődő kismenetünkre
és lássatok csodát, teljesen kisütött a nap, ragyogó idő lett ekkorra, végszóra
csakhogy alig voltunk! várhatóan...
hogy megszűnt a Kecskeméti Társaságunk, délután U. Zsolt se jött el, egykori vezetőnk...(haragtartó?)
zsidók vagyunk vagy hatan....
de vagyunk, ha nem is főszereplőkként ezúttal (án ugyan soha, elég nekem elviselni az elviselendőket, családfa bővülésem óta egyre többet....)
a Kecskeméti emléktáblánál Halmágyi v. múzeumigazgató beszélt szigorúan történelmi szempontból és merev keretek közt (ahogy szokott)
koszorúzás...
az emlékjelnél leültünk egy padra két megfáradt holokauszttúlélő
a polgármesterasszony vont párhuzamot múltunk és a mostani ujrajnai háború között...
itt is koszorúzás
kaptunk a hagymaháztól kosárban levő mécsest és emlékez(tet)ő köveket.. leraktuk
több kimaradt, a koszorún kivül csak 5-t láttam az emlékjel előtt
mindenesetre megköszöntem a hagymaház ignőjének a kellékeket, mondta más években is igy volt, de én csak most köszöntem meg...
meghatódva hallgattuk a gépzenei a himnuszt
miközben a műszakiak már pakolgattak
kihúzhatják... s meg se áztak---"megúszták")
a polgármesterasszony búcsúzóul kezet fogott, minden jót kivánt (én is) de nagyon siethetett - mert már SZ Gizit nézi mig a keze még az enyémben... - hát igen, sok dolga van, 5. től már egy fotókiállitást nyitott meg a könyvtárban- bár ott is találkoztunk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése