néha átevickélek a Dunáról, az ismétlések garmadájából az m5-re
az egy kérdés pol műsor ment épp már nagyjából, és megdöbbentem, mert a legkülönbözőbb "szekértáborokból" jöttek is teljes egyetértésben voltak néma múltunk, az elhallgatott történelem tárgykörében
magam is újra rádöbbentem, hogy ennek voltam életem túlnyomó részében kárvallottja
hányszor szólt is rám anyám, hogy ne legyen akkora a szám, hallgassak, mert úgy járok mint apám (Igen, a fordul még a kocka mondásának van volt egy ilyen olvasata, tanulsága is)
a műsorban csak mellékesen, de mégis csak megjegyezték hogy a holokausztról se volt szabad évekig beszélni
valóban, nyíltan nem
tán igy akarták elérni, hogy felejtsük el---
de hogy is lehetne.. és mellé is fogtak...
arra is emlékszem, amiket nem mondtunk el, nyiltan, tán még jobban
(tán még a külföldi rokonaimat is tanácsos volt elhallgatni, még ha törvényesen is mentek ki)
kettős világban éltünk
volt egy kimondható őszintétlenebb részünk és igen, ott volt mögötte a lényeg, az elhallgatott, a ki nem mondott
úgyhpgy ne szóljunk most semmit, bár megtehetnénk, bármit
(mire mit mondott az én bölcs láyom? hogy igen, ma már bármit mondhatunk, de semmi jelentősége)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése